Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren innen, az Üveghegyen túl, ott, ahol egy cser-barna tacsi túr, élt egy kis kutya, Rozália.

Boldogan, bár szerényen teltek napjaik gazdijával, míg egy alkalommal, kerti munkálatok közben, Rozika talált egy köteg pénzt.

A szomszédban egy gazdag bankár lakott, aki meglátta, hogy mit ásott ki a kiskutya, elvette tőle, majd bezárta a széfjébe.

Ettől kezdve Rozika, állandóan megugatta a szomszédot, ha meglátta. A gazdija nem tudta mire vélni a dolgot, arra gondolt, talán bántani próbálta, hogy így megharagudott rá.

Napközben Rozika, amikor a gazdija nem volt otthon, átment a szomszédhoz, és az ajtó előtt ugatni kezdett:

– Vau, vau, bankár szomszéd! Add vissza a gazdim pénzét!

A szomszéd kijött, és beledobta a kiskutyát a medencébe. Rozika azonban varázslatos képességekkel rendelkezett. Kiitta az összes vizet, és kimászott a medencéből.

Másnap reggel, amikor a gazdi elment dolgozni, átment újra a szomszédba, és ugatni kezdett:

– Vau, vau, bankár szomszéd! Add vissza a gazdim pénzét!

A szomszéd éppen grillezett, ezért felkapta a kiskutyát és a tűzre dobta. Rozika azonban kiöklendezte az előző nap lenyelt vizet, és eloltotta a tüzet.

Harmadnap reggel ismét átment és ugatta:

– Vau, vau, bankár szomszéd! Add vissza a gazdim pénzét!

A szomszéd éppen a méheivel foglalatoskodott a kert végében, ezért felkapta a kis kutyát és bedobta a méhek közé.

Rozika azonban bekapta az összes fullánkost, majd bement a házba a szomszéd után.

Ott ugatni kezdett, miközben eregette ki a méheket. Azok azonnal nekiestek a bankárnak és csípték, ahol érték. Az érezte, hogy ennek fele sem tréfa, hát könyörögni kezdett:

– Vidd a pénzed, visszaadom! Csak szedd össze a méheket, és tedd vissza a helyükre őket!

Úgy is lett! A bankár kinyitotta a széfet, és Rozika kiszedte a pénzét.

Majd visszanyúlt, és vett ki egy kis kamatot rá. Majd még egyszer, vett ki egy kis kezelési költséget is.

Végül visszaszívta a méheket, és betette őket a helyükre, majd hazaballagott.

Otthon, felvette a Mosolyogj Világ feliratú pólóját, és boldogan számolgatta a pénzt, álmodozott, hogy mire költik majd.

Látott kövér tyúkokat rotyogni a fazékban, hatalmas libamájakat reggelire, libapecsenyét vacsorára. Közben, elálmosodott, majd feje körül a sok pénzzel, elaludt.

Arra ébredt, hogy gazdija hazaért. Boldogan futott eléje, az pedig megsimogatta, és érdeklődött, hogy minden rendben volt-e. Rozika körülnézett, és látta, hogy sehol a pénz, sehol a Mosolyogj Világ feliratú póló.

Csak álmodta az egészet!

Odafutott a kerítéshez, biztonság kedvéért megugatta a szomszédot, majd boldogan kezdte a tápját ropogtatni. Egy pillanat alatt elfelejtette, miről álmodott. Mit neki a sok pénz! Itthon van a gazdi! Boldog volt.

Póló nélkül is azt sugározta minden porcikája:

– SMILEY WORLD, MOSOLYOGJ VILÁG!

Szeretettel:

Rozália