Egy elszegényedett, nemesi családban születtem, egy lovardában. A gazdi szerint kutyabőrős kutyák voltak a szüleim. Azonban, én nem ezt szeretném hangsúlyozni, hanem az istállót! Kérem, amikor megrágtam valamit és a gazdi megtalálta, rám nézett, és így szólt: – Jézusom!

De, ez már a múlté. Kérem, én már fél éve tiszta vagyok. Szakszóval, lejöttem a szerről. Alig rágok meg valamit. Többnyire fadarabot, hullott körtét, fenyőtobozt, néha a kutyaágynemű gombját, ha még van rajta.

Szóval, egy régi tyúkos történet jutott az eszembe, remélem, nem ítélnek el érte.

Akkoriban, férfi gazdámmal kettesben éltünk. Ő dolgozott, én pedig sokat unatkoztam. Ilyenkor járt az agyam. Azon gondolkodtam, mi legyen a hétvégi ebéd? A tyúkhúslevest, sok hússal és tésztával, mindketten szeretjük. Én kérem, a csontos részét is szeretem, nekem jók a fogaim. Megmondom, úgy ahogy van, a kétlábúak elkorcsosultak. Kérdem én, tudnak csontot enni? Hány láb több, a kettő vagy a négy? A farokról nem is beszélek.

Szóval, nem én főztem, hanem a gazdi, így elhessentettem a gondolatot, és kiástam magam, hogy meglátogassam a szomszédban a rottweilereket, akikkel jó barátságot ápoltam. Ahogy mentem, nézegettem, hát látom ám, hogy az egyik kertben egy döglött tyúk fekszik. Azonnal arra gondoltam, lám csak, így teljesülnek a kívánságok!

Gyorsan vittem volna haza, pechemre azonban a rottweilerek gazdája meglátott. Elvette a tyúkomat, engem pedig bezárt, míg a gazdi hazaért.

Lehet, hogy a gazdinak is rossz napja volt, mert nem örült, sem a zsákmánynak, sem az általam ásott kijáratnak. Pedig kérem, én annyit dolgoztam abban az időben a kijáratok építésén, hogy a 4-es metró komplett földmunkáival egymagam végeztem volna. És mi lett a hála?

Pár órára még láncra is kötöttek! Hát kérem, nincs igazság! A rottweilerest kellett volna rabosítani, amiért elvette a zsákmányomat! Szerencsére a gazdi úgy gondolta, hogy már késő testi fenyítést alkalmazni, mert úgysem érteném meg. Nem azért mondom, én sokkal többet értek, mint azt a gazdi gondolja, de a testi erőszak minden formáját mélységesen elítélem.

Némán tűrtem a megaláztatás keserű óráit, és pár óráig én sem álltam szóba a gazdival, amikor elengedett.

Kérem, egy tacskót nem lehet megtörni. Lehet börtönbe zárni, láncra kötni, de az akaratát megtörni nem lehet. Ha szökni akar, megszökik, ha rágni akar, rágni fog, ha gödröt akar ásni, akkor ásni fog. Ha döglött tyúkot lát, lehet, hogy tyúkhúslevesre gondol.