Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren, sőt az Üveghegyen is túl, ott, ahol a cser-barna tacsi túr, élt egy kis tacskólány. Rozinak hívták.

Rozikát, férfi gazdija fogadta örökbe, és nagy szeretettel vitte haza. Otthon azonban a felesége nem örült a kis jövevénynek. Nem bántotta, de nem is törődött vele. Nem volt állatbarát. Nem örült neki az öreg, rigolyás tacskó sem, Fickó, aki mellé társnak került.  A gazdija azonban etette, itatta, simogatta, amikor hazament a munkából.

Előfordult, hogy az asszony, inni is elfelejtett adni nekik, ha elfogyott a vizük, a nagy melegben. A saját gyermekét, unokáit nagy szeretetben tartotta, a kutyákkal azonban nem törődött. Rozikának mostohája volt.

A kis tacsilány, a nap nagy részét a kerítés mellett töltötte. Várta haza imádott gazdiját. Közben nézegette az utcán sétáltatott elegáns kutyusokat. Késő ősz volt már, amikor gazdisodott, ezért a kisebb kutyusok szebbnél szebb ruhákban pompáztak.

Esténként, a kutyaházban, ahol álomra hajtotta a fejét, arról álmodott, hogy ő is gyönyörű ruhákban jár, és a gazdija büszkén sétál vele az utcán.

Egyik éjszaka, különös álmot látott. Megjelent neki a Tótündér, és azt mondta:

– Ma éjjel bál lesz, Burkus király, a tacskók uralkodójának udvarában. A trónörökös, Fricike, ma fogja kiválasztani jövendőbelijét. És a bálon te is részt veszel! – mondta.

Rozika nagyon megijedt. – Hogy mehetnék én a sok elegáns kutyadáma közé a saját kis bundámban! – gondolta.

De a Tótündér megnyugtatta. – Hidd el, minden rendben lesz! – mondta.

– Kapsz szép ruhát, cipőt, hintót, de éjfélkor, amikor a toronyóra tizenkettőt üt, el kell jönnöd a bálból, különben nagy baj lesz!

Azzal intett egyet a varázspálcával és az udvaron lévő halloween tökből egy csodás hintó lett! Rozikára pedig varázslatos tündérruha került. A fején rózsaszín fátyol volt, apró virágokkal, formás testén, csillogó fehér ruha pompázott. A lábacskáin parányi, piros selyemcipellő ékeskedett.

Alig tudott menni a szép ruhában, cipőben, mert szokatlan volt neki. Szorította a fűző is a ruha alatt, mert bizony elég dundi volt. Nem kövér, de formásan telt. Egy nő azonban a szépségért képes megszenvedni. Rozika pedig ízig, vérig nőstény volt.

Közben, a mostoha gazdiasszony a városba ment és megbízta Rozikát, hogy a házra vigyázzon. A kis tacsi kétségbe esett. Mi lesz a bállal, ha neki itthon kell a házat őrizni? Az öreg Fickó, akivel együtt éltek, azonban kivételesen lovagias volt.

– Menj kicsi lány, majd én vigyázok a házra! – ugatta.

Rozika beült a hintóba, amit hófehér galambok repítettek a bálba. Boldogan lépett be az ajtón a terembe, ahol mindenki tágra nyílt szemmel csodálta. Még a zene is elhalkult egy pillanatra, olyan gyönyörűségesen szép volt. Frici királyfi is azonnal hozzá lépett, és felkérte táncolni. Éjfélig csak táncoltak, egymás szemébe mélyedve. Első látásra tudták, hogy ilyen az örök szerelem.

Hirtelen azonban Rozika meghallotta a toronyóra hangját. Éjfélt ütött. Kapkodva rohant ki az ajtón, az egyik cipője le is esett a lábáról. Beült a hintóba, és a galambok hazarepítették.

Ekkor azonban felébredt a gazdi hangjára. Látta, hogy pakol, és a kutyaházukat is feltették a teherautóra. – Gyere kiskutyám, építünk új házat magunknak! –mondta és betette Rozikát és Fickót az autóba, majd a mostohát elhagyva, új hazát kerestek.

Hát így ért véget Rozika Hamupipőkesége. Időközben felébredt, és nem tudta folytatni a mesét. Fricikével a szerelmük örökké plátói maradt. Majd, talán egy következő életben, talán már emberként, újra találkoznak és beteljesül.

Gazdijával új hazát találtak maguknak, öreg Fickó az égi mezőket rója, és Rozikának még mindig nincs szép ruhája.

De, már nem is hiányzik neki. Gazdiasszony, és a sült husi kedvéért hagyja, hogy bármit ráaggassanak, majd a fotózás végén boldogan megszabadul tőlük.

Rozika már tudja, hogy nem a ruha teszi a kutyát. Sőt, még a cipő sem. És az örök szerelem sem mindig teljesül be, néha felébredünk menetközben.

Legyen szép hetük, keressék meg az igaz szerelmet, ha megtalálták vigyázzanak rá. Ha felébrednek közben, ne sajnálják, majd legközelebb.

Amint látják a fotózást nagyon komolyan veszem. A cipőimet már lerúgtam, mert elfáradtam a sok táncban.