Egyszer volt, hol nem volt, talán igaz sem volt, mégis az történt, hogy én kérem, beleszerettem a Sárkányba!

Elmesélem, hogy történt.

Amikor Rozália királylány, nőstény korba ért, király atyja úgy döntött, hogy ideje férjhez mennie.

Kihirdette a birodalomban, hogy gyönyörű lánya, Dundi Rozália eladósorba került. Kecses mancsát, és fele királyságát annak a lovagnak adja, aki a bajvívásban legyőzi a többieket.

Jöttek a lovagok az ország minden tájáról, mert Rozália szépséges volt. Aki belenézett gyönyörű, mézszínű szemeibe, azonnal beleszeretett. Telt keblei, izmos combjai megdobogtatták az ebfiak szívét.

Rozália, az emelvényen, rózsaszín fátyla alól nézte a felhozatalt. Hát, az ő szívét bizony nem dobogtatta meg egy lovag sem. Nem volt azonban mit tenni, elfogadta atyja akaratát, és várta, hogy ki lesz majd jövendőbelije.

Alig kezdődött el a bajvívás, amikor hirtelen elsötétült minden, és egy hatalmas, dundi sárkány tűnt fel az égen.

Egyenesen Rozáliához repült, felkapta a kis tacskókirálylányt és huss, egy pillanat alatt eltűntek.

Rozália szörnyen megijedt, de elhatározta nem adja könnyen az irháját. Rúgta, harapta a Sárkányt, ahol érte, de annak bizony meg sem kottyant a harcias kis nőstény csipkedése.

Végül, hazaértek a Sárkány otthonába. Egy hegy tetején álló hatalmas várban lakott. Rozikát óvatosan letette egy gyönyörű helyiségben, majd boldogan nézegette.

A szobában hatalmas, baldachinos ágy, szebbnél szebb ruhácskák, csodás tálacskák sorakoztak. A tálkákban finomnál finomabb ennivalók. Csirkelábak, farhátak, sült libamáj, bélszín szeletek, illatos körte, dió, mi szem szájnak ingere.

Rozália érezte az illatokat, éhes is volt, de elhatározta, hogy nem eszik, le fog fogyni, nehogy a Sárkány megegye.

Az, azonban nem úgy viselkedett, mint aki meg akarja enni. Lehajolt hozzá, szelíden dünnyögött, hatalmas mancsával, végtelen gyengédséggel simogatta a hátát. Rozália mozdulni sem mert, csak fejét elfordítva látta, hogy milyen hatalmas, gyönyörű, barna szemei vannak. A Sárkány jó éjszakát kívánt, majd kiment.

Rozália úgy döntött, hogy egész éjjel le sem hunyja a szemeit. Azon tanakodott, hogyan tudna megszökni. Először ugyan, úgy döntött, hogy éhen fog halni, egy idő után azonban rájött, hogy nem való neki ily szörnyű halál, ezért falatozott egy keveset. Tele pocival elnyomta az álom, és a pihe, puha párnák között aludt reggelig.

Akkor megjelent újra a Sárkány. Hozott ennivalót, friss vizet, ruhát készített Rozikának, és sétálni vitte a környéken. Volt ott hatalmas füves terület, gyönyörű fák, madarak, bogarak, halastó, ásnivaló, békák, galambok, minden, ami kell egy parányi tacskólány szívének.

Így teltek a napok, míg egyszer csak Rozália királykisasszony rájött, hogy ő bizony megszerette a Sárkányt! Nem kell neki egy hős lovag sem, csak a dundi sárkány!

Két lábra állt hát, hogy vegye fel, lecsukta a szemeit és hozzábújt. Érezte a teste melegét, a szeretetét.

Lassan kinyitotta a szemeit, és csodálkozva látta, hogy a gazdiasszony ölében van! Csak álmodta ezt az egész sárkányos történetet!

Leugrott hát, és hatalmas boldogságköröket futott. Szinte szállt a levegőben! Közben, nyitott szájjal mosolygott, mert szép a világ, élni jó!

A sárkányok sem mindig rosszak. És a gazdiasszonyok nem sárkányok, csak néha, nagyon ritkán.