Ígéretemhez híven ma elmesélem Nagyorrú Jimmy történetét.
Egyszer, sok évvel ezelőtt történt, hogy egy pedigrés tacskómamának, rendkívül hosszú, nagy orrú utódja született.
Tudta a mama is, hogy a szokottnál nagyobb szimatszervet visel a kis poronty, de ő nem azt látta, csak a gyönyörű, sötét méz színű szemeit, amiből sugárzott a szeretet, az értelem.
A nagy orra miatt, kiskorától sokat csúfolták, ezért korán megtanult bajvívni, és több mint ezer párbaja volt felnőtt korában. Csúnyán megleckéztetett mindenkit, aki az orrán köszörülte a nyelvét!
Bátor volt, sőt vakmerő, ezért beállt a tengerészethez. Hőstetteiről ódákat zengtek, míg végül egy kisebb sérülés miatt leszerelték.
A bátor, erős férfitest, és a hatalmas orr mögött, egy érzékeny lelkű költő lakott. Baráti körében sziporkázott, rímet faragot, mulattatott. Szerették is sokan, élvezték a társaságát.
A szomszédban lakott egy szép tacskólány, Rozika, akibe hősünk fülig, illetve az orra végéig szerelmes volt. Bevallani azonban nem merte. Félt a visszautasítástól. Egy alkalommal, már éppen összeszedte minden bátorságát, amikor kiderült, hogy jóképű, az aktuális divatirányzatnak megfelelően tenyésztett, tökéletes példány barátja is szemet vetett Rozikára. Sőt, a jóképű dalia érdeklődése viszonzásra talált.
Csupán egy gond volt. A menő hősszerelmes szellemi képességei, messze alatta maradtak annak, amire Rozika vágyott. A tacskólány ugyanis lélekben Jimmy társa volt. Imádta a művészeteket, a költészetet.
Tacskó Jimmy, a Nagyorrú, bármennyire is sajgott a szíve, az önzetlen, igaz szerelem jegyében elhatározta, hogy hátralép, és segít barátjának. Csodás, szívhez szóló leveleket írt, annak nevében Rozikának. Nem esett nehezére, hiszen saját érzelmeiről ugatott. Sőt, egyszer az is előfordult, hogy a sötétben, ő zengett ódákat az imádott nőstény ablaka alatt, míg barátja csak tátogott.
Végül, úgy tűnt, a két szépséges, külsőleg egymáshoz illő tacskó szerelme beteljesedik. Egy idő után azonban, Nagyorrú Jimmy barátja rájött, hogy Rozika nem is őt szereti, hanem barátja lelkét. Annak verseit, gondolatait, érzelmeit.
Elhatározta hát, hogy visszalép, és önkéntesként, újra bevonult a hadseregbe, ahol is egy nagy csatában, életét veszítette.
Rozika, mélységes gyászában, kolostorba vonult, és siratta szerelmét.
És itt, most egy csavar jön a történetben. Talán, már rájöttek, hogy Cyrano de Bergerac történetét tacskósítottuk, és itt az jönne, hogy Nagyorrú Jimmy is meghal, és Rozika elmondja a nagy mondatot, mely szerint:
„Csak egyet szerettem egész életemben, s kétszer vesztettem el!”
Ez azonban Dundi Rozi oldala, és nálunk, legalább a mesének csak jó vége lehet.
Szóval, az történt, hogy Jimmy meglátogatta Rozikát a kolostorban. Amint beszélgetni kezdtek, a tacskólány rájött, hogy ő bizony ezt a férfit szerette, kereste egész életében. A másiknak, csak a szép külsője vonzotta.
Hát így történt, hogy két összeillő, szerető lélek egymásra talált.
Azt mondják, hogy valamikor, térben és időben egyaránt messze, a lélek egynemű volt. Felsőbb akaratra azonban kettéhasadt, férfira és nőre, és azóta keresi mindenki a másik felét.
Őszintén remélem, hogy kedves olvasóim közül sokan megtalálták, vagy megtalálják a lélek társukat. Csak arra figyeljenek, hogy ne a szép külsőt keressék, adjanak lehetőséget a másiknak, hogy a lelkét is meg tudja mutatni. Hogy felismerjék egymást, ha összetartoznak.
Szeretettel:
Rozália
