Üdvözletem!
Hálásan köszönjük a sok, kedves hozzászólást!
Nagyon jól esett. Szükségünk volt a visszajelzésre, hogy nem csak feleslegesen ugatunk a nagyvilágba. Hogy többen, olvassák is a bejegyzéseket, nem csak a képeket nézik meg.
Folytatni fogjuk a tegnapi témát, de ma Vizsike ugatna egy keveset, ha nem haragszanak.
Gazdiasszonynak mindig megtelik melegséggel a szíve, amikor elnéz bennünket szundikálás közben. Sajnos a képet, csak magában, megint nem engedte feltenni a facebook, ezért taktikázni kellett vele.
Kell, hogy egy kicsit hozzád érjek,
Érezzem, ahogy ereidben lüktet az Élet.
Nem tudom, hogy mi volt tegnap,
Én nem számít, hogy mit hoz a holnap.
Csak a ma számít, hogy együtt vagyunk,
Az érzés, amikor esténként összebújunk.
A pillanat, amikor fejem az öledbe fúrom,
És bőröd, fimon illatát magamba szívom.
Óh, ez a csodás pézsmaillat!
Megnyugtat és álomba ringat.
Ha fiatalabb lennék, megkérném a kezed,
Már, ha lenne neked, a mancsod helyett.
Hoznék farhátat ajándékba, mert szereted,
Fognék a kedvedért pockot és egeret.
Szednénk neked a kertből virágot,
S beleugatnám az egész világot!
Legyen szép napjuk és szeressék egymást!
Szeretettel:
Rozália
