Bohém természetemet apámtól örököltem,

Ki is jött belőlem, mire gazdis lettem.

Míg a kétlábú, délután, a tápra valót kereste,

Kiástam magam az utcára, estére, én dőre.

Bundámat, talpamat tisztára nyaltam,

Oszló csigával testem illatosítottam.

Először a két rottweilerhez mentem,

Velük beszélgetni igencsak szerettem.

Ha megjött a gazdájuk, gyorsan odébb álltam,

Mert miatta, már egyszer kamrában is háltam.

Amikor meglátta, hogy kint vagyok,

Felhívta gazdimat, engem meg elkapott.

Bevallom őszintén, volt, hogy tolvaj lettem,

Egyszer egy egész tyúkot is szereztem.

Vittem volna boldogan, gazdimnak ebédre,

De a rottweileres meglátott, s galádul elvette.

Belevetettem magam az éjszakai életbe,

Jártam a srácokkal, Holdugató koncertre.

Mire gazdim hazaért, boldogan vártam,

Sokszor meg sem tudta, hogy megint kint jártam.

A Holdugató koncerthez otthon is csatlakoztam,

Igaz, néha bentről, repülő papucsot kaptam.

Örömmel átvettem, bevittem házamba,

Reggelre jó lett már a saját lábamra.

Egy nap, szólt a gazdim, készülj Rozika!

Költözünk, mi ketten egy másik otthonba.

Munka után hazajött, kocsiba tett,

És kezdtünk együtt, egy új Életet.

Szeretettel:

Rozália