Üdvözletem!
– Te jó ég! Tacskók istene ne hagyj el! Te vagy az édes gazdám? Ki kente rád ezt a büdös, fehér mázat?
Gazdim arcát fehér hab borította tegnap este, és én hirtelen fel sem ismertem. Azt hittem, hogy szellemet látok!
Állítólag, mi látjuk őket. Azt mondják, egyes kétlábúak is látják. Állítólag, csak azok, akik hisznek benne.
Legyen a hited szerint! Mondták valamikor.
Manapság pedig kutatásokkal is igazolták, hogy a hiedelem többet számít, mint a genetika. Ez az epigenetika, a gének feletti. Hiszik vagy sem, az újabb nézetek szerint a genetikai öröklődés csak 10%-ban felelős például a betegségekért.
Híres példa, hogy egy angol családnál, generációról, generációra mindenki bizonyos betegségben hunyt el, viszonylag fiatalon. Ezért közülük, egy házaspár, örökbe fogadott olyan gyermeket, akinek felmenői bizonyosan nem hordozták a hibás gént, ami állítólag őket megbetegítette. Nos, hiszik vagy sem, a gyermek, felnőttként, ugyanúgy megbetegedett.
Most elmondok még egy humoros tanmesét a hitről, hiedelemről.
Történt egyszer, hogy egy motorosnak, vezetés közben nekirepült egy veréb a bukósisakjának. A madár, az ütközéstől elájult és a földre zuhant. A motoros állatbarát volt, ezért megsajnálta, felvette és hazavitte.
Otthon kalitkába tette, vizet adott neki és kenyérmorzsát tett elé.
Majd elment a városba, mert dolga volt.
A kisveréb időközben magához tért. Látta, hogy rács mögött van, előtte kenyér és víz.
– Úristen! Megöltem a motorost! – gondolta magában.
Önök azonban ne gondoljanak rossz dolgokra, és ne féljenek a szellemektől! Ha hisznek bennük, ha nem.
Legyen szép napjuk, csodás hétvégéjük!
Szeretettel:
Rozália
