Tulipános fanfan

Üdvözletem!
Bevetésen vagyunk Vizsikével, a tó mellett.
Ugye felismerik melyik vagyok én? A tulipános fanfan.

Megmondom őszintén, csalódtam a férfiakban!
Az történt ugyanis, hogy valakik, mondom valakik (!), letépték a műpadlót a fatároló hátuljáról.
Napok óta vadászunk Vizsivel, mert a farakások alatt, valamit érzünk. Hol az egyik tárolóban, hol a másikban.
Tegnap, a ház mögötti fatárólóban próbáltunk hozzáférni, elöl, hátul. És hát hátul, a műpadló útban volt….
Amikor imádott gazdim észlelte az építészeti elváltozást, felháborodva tudatta gazdiasszonnyal, hogy kedvenc kiskutyája, Vizsike, letépte a borítást.
A kétlábú nőstény azonban nem hitte el, hogy egyedül kiskutyája műve lett volna a rombolás, és hátrajött megtekinteni.
Mi pedig követtük, míg érdeklődni nem kezdett:
– Ezt ki tette? Melyik csúnya kutya volt?
Vizsivel azonnal sarkon fordultunk, és igyekeztünk eloldalogni. Gazdiasszony azonban jött utánunk, és érdeklődött az elkövetőről.
Én kérem, felvettem a közismert, bűnbánó tacskó tekintetet. Fejemet oldalra billentve, sűrűn, aprókat pislogva, kicsit félrehúzott szájjal néztem rá.
– Ugyan már ne haragudj, nem akartam rosszat, csak az a fránya vadászösztön…
Vizsi azonban, a megbánás legkisebb jele nélkül rám kente az egészet!
– Ő tette! – ugatta, miközben a fejével felém intett és rám nézett.
Mélységesen felháborított ez a galád, áruló viselkedés.
Egy nőstény nem ezt várná egy rendes férfitől! Az egy dolog, hogy lovagiasan átvállalhatta volna, de, hogy rám kente az egészet!!!
Amúgy pedig senki nem hitte el, hogy én, egyedül tettem volna, mert kicsi vagyok, és ártatlan kinézetű.
Gazdinak a cuki kiskutyája.
Megmondom őszintén, egyedül Vizsi tette! Én csak az eszmei szerző voltam és építésvezetőként irányítottam a bontási munkálatokat.
Na jó, az alsó részen besegítettem, szóval, végül is közösen alkottunk.
Valójában nem számít, hogy ki tette, mert gazdim már visszatette.
Vizsinek pedig megbocsátottam. Végül is öreg már, mint az országút. Talán feledékeny is, és lehet, hogy valóban nem emlékezett rá, hogy részt vett az akcióban. Azt mondják, egy kor után a rövid távú memória romlik.

Nekem azonban jó a memóriám, és emlékszem, hogy hamarosan reggeli idő jön. Remélem lesz mit enni, mert a fasírozott elfogyott.
Önök is reggelizzenek finomat, hogy jól induljon a hét.
Legyen csudaszép napjuk, hetük!
Szeretettel:
Rozália

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.