Ma kérem rágcsálós, azaz rágcsávós történeteket kapnak, amiket a gazdiasszonytól hallottam.

A képen egy pocok látható, olyan állapotban, ahogyan két éve találta a pincében, amikor a fenyődíszeket kereste. Nem tudni, hogy keveredett le oda szegény, de egy kis összecsukható fenyő ágai között tért örök nyugalomra. Mivel mumifikálódott, olyan volt, mintha békésen aludna.

Nekem, a képről ez jutott eszembe:

A kis fenyőn barna pocok, szeme csukva, már nem mozog.

Karácsonyfadíszként alszik, ha van örök élet, addig.

Kérem, én hiszek az örök életben!

Azon is sokat gondolkodtam, miért értjük meg olyan jól egymást a gazdiasszonnyal.

Rájöttem kérem! Ő, ha úgy zajlott az evolúció, ahogy egyes ősi iratok feltételezik, akkor előző létfokozatában kutya volt! Sőt, valószínű tacskó, mert pici, makacs, szeret enni, és szeret engem, meg a gazdit.

És most jöjjön a másik, egeres történet.

Gazdiasszony, a kertben a virágait rendezte, amikor hirtelen egy egérrel találta szemben magát.

Ő, úgy mondanám, hogy nem rajong az egerekért. Hogy őszinte legyek, én sem. Ha, tudnám, kiásnám őket. De, itt csak Negronak sikerült egeret fogni. Nekem, egyenlőre csak az ásás megy, de az nagyon.

Amikor a kétlábú nőstény meglátta az egeret, olyan üvöltésbe kezdett, hogy az összes szomszéd kitódult.

A néhai gazdi, azonnal fegyvert ragadott, és kirohant a házból, hogy megvédje asszonyát a betolakodó ellenségtől. A sikoltozás hangerejéből leszűrte, hogy ez csak az ősellenség lehet, az Egér! Egy seprűvel felszerelkezve rebbent ki az udvarra, és üldözőbe vette a szörnyeteget. Szerencsétlen állat, már a gazdiasszony velőt rázó sikoltozásától is eldobta, kiköpte az összes magot, amit itt zsákmányolt, és fejvesztett futkározásba kezdett.

Minden bűnét megbánva próbálta menteni az életét, a vad sikoltozás, seprűcsattogtatás közepette. Észrevette, hogy a kerítésen keresztül szelídebb vizekre evezhet, hát arra felé futott. A kerítésen túl, a második szomszédban egy asszony állt az udvaron két lányával együtt. Harsányan nevettek az eseményeken, és felváltva biztatták az egeret és a seprűvel csapkodó hős lovagot.

Valószínűleg a biztatás hatására, az egér feléjük vette az irányt. Az asszony és két lánya elcsendesedett.

Pillanatnyi döbbent csend után, három torokból tört fel az ismert velőt rázó üvöltés:

– Egér!!!

És fejvesztve menekültek. Magas lábemeléssel, cikk-cakkban, nehogy az egér utolérje őket. A házból itt is kirohant a férj, a hős lovag, hogy élete árán is megvédje családját, mert meg volt róla győződve, hogy kitört a harmadik világháború, a nők sikoltozását hallva.

Közben odaát, a gazdiasszony és férje felléptek a lépcsőre, hogy jobban lássák a mozit. Mindketten megkönnyebbülten, felszabadultan nevettek a szomszédban zajló eseményeken. A szörnyetegből, mire átért a szomszédba, már csak egy kis egérke lett. Nem is értették, miért csapnak ott a nők ekkora hűhót a látványától.