Ma még kapnak két rágcsávós történetet.
Nem is akármilyent, mert az egyik kutyás is meg rágcsálós is. Ez kérem a földi kutya.
Tudták, hogy 2018-ban az év emlőse lett?
Hát kérem, a gazdiasszony sem tudta, igaz nem is volt jövőbelátó. Ahogy azt sem tudta, hogy kivel van dolga. Azt meg végképp nem, hogy pár perccel később, a részeges udvari segítség, a fenekére ver 1 millió forintnak.
Történt ugyanis, abban az időben, amikor egyedül, illetve a két kutyával élt, hogy a ház melletti rózsatő alatt, egy szürke egérféle futkározott körbe, körbe. A kutyák szerencsére nem vették észre, mert bár a gazdiasszony fél az egértől, a vérengzés látványától még jobban.
A kis állat nem is volt teljesen egér, csak hasonló. Gondolta, szól a férfinak, aki az udvaron dolgozott, hogy tegye lapátra és dobja át a kerítésen.
A férfi jött, és megállapította, hogy földi kutya, nagyon káros. Fogta a lapátot, és egy hatalmasat csapott szegény állat, és egymillió forint fenekére.
Mire gazdiasszony felocsúdott, szegény állatnak már vége volt.
Hogy, hogy került oda, és miért nem futott el, arra csak az lehet a magyarázat, hogy nem találta a falat. Ugyanis nem lát, nem hall, a fejét a földbe ütve tájékozódik a visszaverődő hullámokból.
Ebben az időben a kutyák keresték őket, kiástak miattuk egy nagy almafát, szinte teljesen. Kérem, őszintén sajnálom, hogy nem voltam itt akkor. Én biztosan elkaptam volna őket! Ásásban is nagyon jó vagyok.
Éppen tegnap emlegette a gazdi, amikor együtt ástuk a házhoz a derítőt. Ő lapátolt, én ástam. Remekül összedolgoztunk. Kérem, nélkülem még most is lapátolná!
Mostanában nem látjuk a földi kutyák nyomát. Talán megsértődtek és elköltöztek.
Ez is a gazdiasszonnyal történt, természetesen, mert a gazdi nem mesélget nekem, és nem is fél semmitől. Még az oroszlántól sem, nem egy rágcsálótól! Kérem, nekem olyan hatalmas és erős férfigazdim van! Fel sem látok a fejéig, csak ha lehajol hozzám. Akkor azonban végem van. Kérem, nekem majd szétszakad a testem a csóválástól! Nincs is párja egy férfigazdinak! Legfeljebb egy nősténygazdi.
Visszatérve a történethez, ez sem mostanában játszódott.
A gazdiasszony, egy, a város szélén lévő cégnél dolgozott, ahol a raktárossal jó barátságot ápolt.
Állatbarátok voltak mindketten. Kérem, én nem értem, hogy lehet ennyire különbözően szeretni az állatokat.
Hogy őszinte legyek, én is úgy szeretek egyes állatokat, főleg a tyúkokat, mint a férfi. Vadászni rájuk, megfőzni és megenni.
A gazdiasszony nem eszi meg a kutyáit, de neki, a rágcsálókkal van baja. Ő csak bizonyos fajta rágcsálókat szeret. A hörcsögöt igen, az egeret nem.
Ahogy mondani szokták, nem tudta ezt Mehemed, azaz vadász barátja, és, bár nem rúgták fel a tehenek, de majdnem kirúgták az incidens miatt.
Kérem, a raktáros, vadász, az udvaron talált egy egérfészket, tele apró porontyokkal. Látta lelki szemeivel a gazdiasszonyt a boldogságban úszni, amikor kinyitja az íróasztalfiókot, ahova behelyezte a jószágokat.
Biztosan voltak már úgy, hogy elképzeltek valamit és nem úgy lett. Itt is ez volt.
A cég már megszűnt, de környéken lakók a mai napig emlegetik, amikor valami csupakabra, vagy hasonló lény betévedt az utcába, és vérfagyasztó üvöltéssel riogatta a környék lakóit.
Mancsos délutánt, kutyinyali mindenkinek!
Vauuuu!!!
