Nem úgy, unokagazdi barátnőjének a hörcsögje! Képzeljék, jobban harap, mint egy kutya!
Amikor bementünk Sheldonékért, a legkisebb kétlábú, levert a polcról, Nora ketrecébe egy memóriakártyát. Kinyitotta majd kivette, miközben elmesélte, hogy barátnője pont így járt a harci hörcsögével.
Csakhogy oda nem lehet csak úgy benyúlni, mert halál fia leszel! Kiment az apukája munkáskesztyűjéért, és egy csipesszel is felszerelkezve próbálta kiszedni a kis alkatrészt, mivel azt a hörcsög időközben megszerezte. Két mellső mancsával szorította, és fogsorát csattogtatja mutatta, hogy az már az övé.

Visszatérve magunkhoz, most lesz időm megtanítani a fiatalembert néhány tacskós fogásra. Ásni már remekül tud, csak azt nem, hogy hol lehet. Előszeretettel néz ki magának a ház körül, tiltott helyeket. Tegnap, a bejárat előtti nyári orgona tövénél készült átkelni egy másik kontinensre, a Föld középpontján keresztül. Ha rá nem szólnak, talán át is ért volna, mert már csak a farka vége látszott ki a gödörből.

Nemsokára még egy alap dolgot kell megtanulnia. A gyorsétterem nélküli gyors étkezést. Hamarosan ugyanis reggeli időszak következik.
Sheldon, ebédet és vacsorát szokott kapni, mi pedig reggelit és ebédet. A tegnapi vacsoráját, három égő szempár követte távolról. Ha csak egy szem rizs is maradt volna, rávetődünk. A sorban elöl én ültem, mögöttem, Negro, majd Vizsi.
Ilyen sorrendben ettünk volna, ha hagyott volna. Nálunk azonban ő sem válogat.
Hiába, igaz a mondás, „Jobban esik a falat, ha mindnyájan esznek”.
Nemsokára gyakoroljuk is, mert reggeli jön.
Legyen csodaszép napjuk, és vigyázzanak a harcos orkákkal, hörcsögökkel!

Szeretettel:
Rozália és a fiúk