Üdvözletem!
Képzeljék, újra az ágyunkban alszunk! Még nincs teljesen kész a helyünk, de már beköltözhettünk.
Sajnos, a könyveket elvitték tőlünk. Vége a hagyományos önképzésnek. Én ugyan már a modern kor gyermeke vagyok, amint látják számítógépet használok.
A fiúk azonban sokra tartották a papír alapú tudományt. Kérem, ők annyi könyvön átrágták magukat a néhai gazdi halála után!
A pakolásnál láttuk, hogy még Shakespeare drámákat is fogyasztottak!
Tiszta huzatot is kaptunk, igaz, alig van lyuk rajta. Majd bővítem a Dundi féle dizájnnak megfelelően.
Gazdiasszony szerint olyan vagyok, mint egy rágcsáló, valamit rágnom kell. Rágófánk van az udvaron, de azt nem engedik, hogy bevigyem az ágyba. Rágócsontokat pedig nem kapunk többé, mert elvettem és elástam a többiekét is. Amúgy pedig a fiúk, saját fogukkal, nem is tudnak már rágcsálni. Műfogsoruk pedig nincs.
Mondjuk, bennük nem is volt ilyen erős soha, a rágcsálási szenvedély. Nem is értik, hogy bennem miért.
Úristen! Most jut eszembe! Mi van, ha rágcsáló voltam előző életemben???
Csak nem karmikus eredetű a vadászszenvedélyem? Lehet, hogy akkor áldozat voltam, és most vadász lehetek?
Kemény gondolatok ezek kora hajnalban, éhgyomorra.
Meg is nézem, hogy van-e még fasírozott.
Legyen csodaszép vasárnapjuk!
Szeretettel:
Rozália
