Igazi apámat én nem ismertem,

Mégis köszönöm neki, hogy megszülettem!

Anyám szerint, bátor volt és erős,

És egy cseppet sem szégyenlős.

A szemeimet tőle örököltem,

És tacskóként, pont oly makacs is lettem.

Örököltem, izmos testem, erők akaratom,

Csavargásra való hajlamom.

Azt gondoltam, én a lovakhoz tartozom,

Anyámmal együtt, majd közöttük dolgozom.

A Sors azonban gondolt egy nagyot,

És nekem egy férfi gazdit adott.

A gazdim lett az én igazi apám,

Aki felnevelt, és vigyázott reám.

Együtt éltünk át jó és rossz napokat,

Míg megtaláltuk igazi családunkat.

Boldogulásunkhoz a részemet hozzátettem,

Egyszer, a húsleveshez, a tyúkot is én szereztem.

Közösen ástuk a nagy ház pincéjét,

Kerestük benne a dolgok értelmét.

Bélelt házikót épített nekem,

Ekkor már tudtam, ez igaz szerelem.

Érte feláldoznám az egész életem

A világon, a legjobban ma is Őt szeretem!

Gazdimnak szeretettel

Rozália