Üdvözletem!
Hosszú volt az út, míg istálló kutyából, hónaljpárna lettem,
Hosszú volt az út, mire a gazdimat, így megszelídítettem.
Ma két éve, hogy udvari kutyából, előszoba kutya lettem,
Ma két éve, hogy gazdimmal, új családra leltem.
Amikor kijött a lovardába értem, ahol születtem, és éltem,
Felemelt, és én az életem, a tenyerébe tettem.
Nem vitt el azonnal, kicsi voltam még,
De én tudtam, minket egymásnak rendelt az Ég!
Ma már a fiúkkal együtt szobakutyálkodom,
Gyorsan megszoktam én is, a jósorom.
Hálámat nap, mint nap kimutatom,
A két öreg mellett, védem a birtokom.
Szememben, a szeretet melegét látod,
Szívemben az őszinte hálát találod.
Ez is egy kutyasors, amit most élek,
De, én bizony senkivel nem cserélek!
Szeretettel:
Rozália
