Az én anyukám a legszebb, a legerősebb, a legokosabb, a legbátrabb nőstény az egész világon!
Ő, nem egy menő kennel drága ivadéka volt, de ereiben az ős tacskók, kutyabőrös, kék vére csorgott.
Nem lakott menő kutyaházban, sem drága lakásban. Nem aludt puha ágyban, gazdi mellett, és drága kutyaruhákat sem hordott. Volt azonban egy csodás, fekete-cser bundája, aminél szebbet egy divattervező sem tudna készíteni!

Lovakkal aludt az istállóban, mégis neki volt a legfinomabb illata, amit valaha is éreztem. Nekem ő volt a Minden. Etetett, gondozott, vigyázott rám.
Közben sokat dolgozott, szorgalmasan őrizte a házat, az istállót, a lovakat a betolakodóktól. Keményen megdolgozott az ennivalóért, a szállásért, a jó szóért.

Én, nem várt kölyök voltam, ő mégis megtartott és felnevelt engem, amíg nem gazdisodtam.
Úgy történt az eset, hogy anyám szerelembe esett, majd megesett.
Senki sem számított rá, hogy az országút túlsó oldalán lévő lovardából, egy jóvágású tacskó fiatalember, átjön udvarolni.
Szerencsére átjött, és szerelem volt első látásra, így én megszülethettem.
Tudom, felelőtlen gazik, akik nem ivartalanítják azonnal a kutyájukat, értem azonban nagy kár lett volna.
Őszintén sajnálnám, ha nem születhettem volna meg!

Szerencsére megszülettem, így megírhatom kutyaanyámnak, és valamennyi kutyamamának, és gazimamának, hogy:

Boldog Anyák napját!

Szeretettel:
Rozália