Üdvözletem!
Amint látják, a másik Tótündéres képpel jelentkezem, és ez nem véletlen, mert ma tündérekről is lesz szó.
Képzeljék, gazdiasszonynak van egy gyönyörű narancsvirág bokra, ami most nyílik. Nagyon szép, és csodás illata van, sajnos azonban a levelei sárgulnak. És nem azért, mert a fiúk öntözik, ugyanis el van kerítve elölük.

A kétlábú nőstény, nemrég belépett egy kertészkedők közösségi csoportba, és feltette a képét. Részben dicsekedni szeretett volna vele, vagy inkább csak megosztani az örömét, és remélte, hogy valaki tippet ad, mi baja lehet.
Azonnal hozzá is szólt egy internetes ismerős, akit igazából nem is lehetne ismerősnek nevezni, mert csak a nevét tudjuk, az arca helyett virág van. Talán a neve sem valós.
Lényeg az, hogy lelki alapon közelítette meg a kérdést, hogy talán szeretet hiánya van.
El tudják képzelni, hogy egy kertész csoportban, hogy hangzott a hozzászólás?
(Egyszer olvastuk, hogy a tacskós csoportban is, kínai orvoslást vagy homeopátiát mert valaki említeni. Hát, finoman szólva is szétszedték pillanatok alatt. Nos, itt nem, mert villámgyorsan eltűnt az egész bejegyzés.
Visszatérve a hozzászólásra, a szeretgetésen túl, ajánlott sós, barna cukros locsolást is, sőt felvetette, hogy a növény tündére vagy manója megsértődött.
Talán Önök közül is sokan azt gondolják, hogy megháborodott az említett hozzászóló, de higgyék el, hogy nem.
Azt, hogy a növények is éreznek, és a gondolatainkra reagálnak, tapasztalatból tudjuk. Be is fogjuk bizonyítani, hogy Önök is megtapasztalhassák.
Tündér is van nálunk, igaz, csak egy, és az is Tótündér.
Kívánság teljesítő aranyhalunk is volt, igaz, hogy bele is pusztult szegény, (gazdi szerint), miután összehozott bennünket.
Erre még visszatérünk, mert Vizsike már elkezdte az „Adjatok reggelit” kezdetű siratót. Gazdiasszony néha, mint ma is, tetézi is az éhségünket, mert hónapok óta, frissen sült kenyér illata száll, hetente kétszer, kora reggel a konyhából.
Gazdi most azt mondta, ma úgy megtömi ezt az éhenkórászt, hogy holnap délig se kérjen enni. Nem tudja, mire vállalkozott!
Most elbúcsúzom, megyek én is reggelizni. A növényekre még visszatérünk.
Legyen Önöknek is finom reggelijük és csodás napjuk!
Szeretettel:
Rozália