– Halló! A Húsvéti Nyúllal beszélek?
– Rozika vagyok, Negroval az öreg nyúllal, és rendelni szeretnénk.
– Először is kérünk három kilót abból a finom házimájasból, amit a fotózáshoz kaptunk, mert igen jó kedvünk lett tőle.
Igazából hárman vagyunk, de Vizsike nem volt hajlandó rész venni a fényképezésben, azért, az egyik kilót neki kérjük. Csak, hogy ne hidd, hogy falánkok vagyunk.
Kérünk továbbá három kiló pipihusit, vegyesen, melles, nyakas, lábas, farhátas részeket. Egyben is küldheted, majd szétbontjuk. Csak a gazdiéknak szólj, hogy nekünk jött.
Édességet ne küldjél, mert az megeszik előlünk a kétlábúak. Állítólag nekünk árt, nekik meg nem.
Végül pedig szólj a gazdiéknak, hogy igyekezzenek a takarítással, mert Vizsike nehezen viseli ezt a rendszertelen életvitelt!
Köszönöm, hogy meghallgattál, várom kérésünk szíves teljesítését!
Szeretettel, igaz barátaid:
Rozika, Negroka, Vizsike

Húsvéti ajándék.
Egy budapesti család vidékre költözött, Szeged környékére, tanyára. Négy gyermekük, közös, nagy vágya volt egy saját lovacska.
A házat korszerűsítették, a környéket rendezték, és felújították az istállót. Eljött az idő a paripa, ahogy a kicsik remélték, a csodaló, az unikornis, a pegazus beszerzésére.
Elmentek egy környékbeli másik tanyára, ahol csikókat árultak. Boldogan nézték a lovakat, szívták magukba a lószaggal kevert, kora nyári illatot. Szebbnél szebb fiatal csikók futkároztak a legelőn. A gyermekek oda-vissza szaladtak, egyiktől a másikig.
– Ezt vegyük meg! Nem, inkább ezt! – kiabálták önfeledten.
A lovak nem voltak ápoltak, inkább elhanyagoltnak tűntek, de a gyermekeknek mindegyik gyönyörű volt. A kicsik látták, hogy szarvuk és szárnyuk van elrejtve, a nagyobbak pedig tudták, ha „parázzsal” etetik majd, mint a mesében, táltos lesz belőlük. A szeretet parazsa csodákra képes.
Ahogy ölelgették egyiket, másikat, az asszonynak feltűnt egy sovány, piszkos szőrű, gubancos sörényű barna ló, amelyik magányosan álldogált a karám szélénél. Feje körül, hasa alatt legyek zsongtak. Hatalmas barna szemeivel őket nézte. A szemeiben olyan mélység, és annyi üzenet volt, hogy messziről is megérintette a nő lelkét.
Odament hozzá, megsimogatta, mire a ló, a fejét az asszony vállára tette. Az, annyira meghatódott a gesztustól, hogy elhatározta ezt a lovat viszik haza. A gyermekek élénken tiltakoztak, mert fiatal és szép lovacskát akartak.
Végül az apa is, a ló hatalmas, barna szemeiben, szintén meglátott valamit, mert az asszony mellé állt.
Elmondta a gyermeknek, hogy ennek a lónak nagy szüksége van szeretetre, gondoskodásra, és ha ők nem veszik meg, más nem fogja hazavinni. Örökre itt szomorkodhat egyedül a karám szélén.
A szeretettel, szeretetre nevelt gyermekek azonnal beleegyeztek, hogy azt a lovat vigyék haza.
Otthon azonnal orvost hívtak az állathoz, majd megfürdették, kikefélték a sörényét, kipucolták a patáját, és megmutatták neki a friss szalmával teletömött istállóját. Ember, állat, boldogan feküdt le aznap a tanyán, és izgatottan várták a reggelt, hogy újra találkozzanak.
A ló napról napra szebb lett, és szemlátomást gömbölyödött. Szelíd volt, hatalmas barna szemeiből hála sugárzott és szeretet.
Telt, múlt az idő, lassan újra tavaszodott, húsvét közeledett. A szülők úgy döntöttek előző este, hogy az ajándékokat az istállóban dugják el a gyermekeknek.
Reggel, minden korán ébredtek, a gyerekek boldogan és izgatottan futottak az istálló felé. Apa és anya az ajtóból várták a reagálást, az öröm kiálltásokat, amikor megtalálnak valamit.
Nagy meglepetésükre azonban, rögtön olyan kiabálást, sikoltozást, sírást hallottak, hogy rohantak az istállóba, megnézni mi történt.
Amikor beléptek, földbe gyökerezett lábbal álltak ők is egy darabig, mert a lovuk mellett egy kiscsikó állt, remegő lábakkal.
Az asszony azonnal csatlakozott, a meghatottságtól és boldogságtól zokogó kórushoz. A gyermekek egymás szavába vágva mesélték el, hogyan vették észre a csikót.
A nevén sokat vitatkoztak, végül megegyeztek, hogy Csoda legyen. Csillagszemű Csoda, Unikornis, Pegazus, Tűzparipa.
Hát, így történt, hogy a csoda megtörtént.
Az ünnepek környéke tele van csodákkal. Kívánom, hogy Önökhöz is látogasson el egy, vagy több, vágyuk szerint!

Képzeljék! Lehet, hogy az idén nem is jön a Nyuszi!

Gazdiasszony látott egy fotót, amin két nyúl verekedett éjszaka, az országút közepén. Mi van, ha kiütötték egymást?
Az nem tudni, min vesztek össze, arra tippelt, aki feltette a képet, hogy a tojás- festés miatt. Szerintem pedig nem. Férfi nyulak voltak, és nem bírták a takarítással járó feszültséget!
Nem fogják elhinni, de a végén, már az én imádott gazdim is a szőnyeggel verekedett!
Feltette a hintatartó vasra, és ütötte, verte, ahol érte, szegényt.
A fiúkkal, érdeklődve néztük, hogy mire készül, amikor azonban megláttuk milyen idegállapotban van, azonnal elmenekültünk, jó messzire.
A házban pedig gazdiasszony vigasztalta, simogatta az öreg szekrényeket. Rájuk is fért, mert bekente őket is valami büdös krémmel, fürdés helyett. És még jutifalit sem kaptak!
Amint a képen látják, már mi sem voltunk toppon. Vizsike egyébként sem bírja a fotózást, bár a pulykaszalámi kedvéért felült egy másodpercre, rögtön ugrott is le.
Remélem, azért az ünnep, és a jókívánság értékéből nem von le semmit ez a nem túl jól sikerült kép.
Mert a jókívánságunk tiszta házból, tiszta testtel, tiszta szívből jön.
A keresztény hívőknek Áldott Húsvéti Ünnepeket, a zsidó hívőknek Boldog Pészahot, az ősi szokás szerint ünneplőknek Boldog Tavaszünnepet, a nem hívőknek kellemes hosszú hétvégét, jó pihenést!
Szeretettel:
Rozália, Negro, Vizsi, Sheldon unokaöcsénk, és a gazdik

Locsolóverset tanulunk.
Mi, akik naponta százszor és ezerszer végig locsoljuk a kertet!
Mit meg nem tesz az ember, illetve a kutya, egy nőstény kedvéért!

A farhátnak nincsen keze,
Rozika locsolhatunk-e?

Amint látják, párban sugdolódzunk. Vizsike, Sheldon unokaöcsénket avatja be a locsolás rejtelmeibe, én pedig Negroval beszélem meg a Föld napját.

– Szóval, öcskös! Messziről kiszimatolsz egy szép nőstényt, majd óvatosan megközelíted. Nem nyomulsz rá, nem mászol be az aurájába, csak udvariasan körbe szaglászod, majd elugatod neki a locsolóverset:
„A farhátnak nincsen keze, szép kis hölgy locsolhatok-e?”
Majd óvatosan, (nem emeled fel a lábad!), nem a gyári tömlővel, hanem a gazdiasszonyod üvegcséjéből spriccelsz rá.

Mi pedig Negroval a Föld napjáról beszélgetünk. Mert ma az is van, nem csak húsvét hétfő.
Én kérem környezettudatosan élek.
Művelem, trágyázom a földet, imádom a fákat, bogarakat, nem használok műanyagot és hasonlók. Mondjuk, a hús helyett nem szívesen ennék gabonát, de, hát senki sem tökéletes.
Önök is vigyázzanak erre a csodás kék bolygóra, hogy Sheldon és az unokagazdi, sőt az ő utódaik is, még sokáig élvezhessék!
És ne higgyék, hogy egy ember úgy sem számít. A sok, ez egyesekből áll össze. És a Föld napjának jelmondata is ez:
„Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?”
Végül ide teszek egy szép dalszöveget a Földről. Ha van kedvük hallgassák, nézzék meg a videót.

Bakó Krisztina A Föld dala

Hány háború után vagyunk már,
mégsem ért a vágyunk célt.
Most némítsd el elméd zaját!
Hallgasd hát, a Föld dalát!

Mint szent fohász, mit némán súg a szél,
lágy hangja átölel, és újra kér,

Lásd a fényt, ne bántsd, mi érted él!
Halld a szót, mit Föld, az Ég beszél.
Nézd a Bolygót! Oly’ tiszta kék.
Élj ma úgy, hogy éljen még!

Hány néma csonk az erdők helyén,
s hány mérgezett folyó
még megbocsát, s új életre kél,
de több esély nem kapható.

Vad gyárak, gépek, fémek hangján át,
még kell, hogy halld, hogy értsd a Föld dalát!

Lásd a fényt, ne bántsd, mi érted él!
Halld a szót, mit Föld, az Ég beszél.
Nézd a Bolygót! Oly’ tiszta kék.
Élj ma úgy, hogy éljen még!

Oly’ tiszta kék, hadd éljen még!

Boldog húsvét hétfőt, kellemes locsolást, és boldog Föld napját kívánunk!
Szeretettel:
Rozália, Negro, Vizsi és Sheldon unokaöcsénk