Húsvét után

Üdvözletem!

A képen Sheldon unokaöcsénk farháta látható, aki a régi pince bővítése mellett döntött.
Olyan ifjúi hévvel ásott, hogy attól tartottunk eltűnik a földben, mint egy giliszta. Mivel gyárilag olyan is, hosszú vékony, elegáns darab. A képen ugyan nem látszik, mert összetorlódott a hátsó, csuklós része.
Persze, ő is imád enni, mint minden rendes tacskó (és vizsla). 
És gazdi. Amit a karácsonyi ünnepek után ledolgoztunk, a házfelújítás, kerti munkálatok alatt, azt a húsvét visszahozta.
Olyan, mintha valaki jönne, menne a környékünkön a plusz dekákkal, kilókkal, és időnként nálunk felejtené. Mire vissza tudjuk adni, valami közbejön, és kezdhetjük előröl.
Pedig most nem is zúgeszem. Két éve, hogy utoljára tartalékoltam.
Édes körte, és dió sincs a fák alatt. Pár falat sonkát kaptunk pluszba, és néhány falat, udvaron sült husit.
Mégis mindenki gömbölyödött néhány dekát. Mondjuk Negro le is dolgozza a többletet, mert azonnal kiugrik a kosarából, ha meglátja, hogy valaki a konyha felé közelít. Rosszul hall, de valahogy a hűtő ajtajának hangja eljut hozzá. Az orvos szerint is a hosszú életének, és gyors talpra állásának titka a sok mozgás, amit a többiekkel is végez.
A tartalékolásról jut eszembe, amit a napokban gazdiék beszélgettek.
– Látod, csak annyit eszem, amit kiteszel elém! – mondta imádott gazdim.
– Látom. Pont, mint Rozikánk. Ő is alig eszik, mégis rakódnak rá a dekák – felelte gazdiasszony. – Pedig most nem is tartalékol.
– Tényleg! – fordult gazdim felé. Te nem ástál el valamerre tartalékot, mint a kisnőstény szokta régebben?
Ezen aztán minden jót nevettünk.
Most azonban már vége az ünnepeknek, jön a jó idő és újra ledolgozzuk a felesleget.
Előtte azonban megeszem a reggelit, mert az jön. A nap legfontosabb étkezése. Remélem, Önök is reggeliznek valami finomat, és jól indul a napjuk.
Hamarosan újra hétvége, kitartást a dolgozóknak!
Szeretettel:
Rozália

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.