Képzeljék, gazdimék szerint már az utak szélén is megjelentek a pillangók!
Azt hiszem ők nem a lepkéknek is nevezett szárnyasokról beszéltek.
Talán csak olyan szárnyasok, hogy farhátuk nincsen.
Talán olyanok, mint Szetti kutyus gazdái voltak, akik pillangókat futtattak és kerítettek.
Futtatni én is tudnám őket, ha megkergetném, de azt nem tudom, hogy lehetne keríteni.
És, ha felül elrepülnek?

Amúgy, nekünk vannak igazi lepkéink.
Sőt! Kacsafarkú lepkénk is van!
Nyáron legalábbis volt. Kacsafarkú szender.
Igazi lepke, csak kisebb, és olyan gyorsan ver a szárnyaival, mint egy kolibri.
Gazdiasszony, amikor először meglátta, első felindulásában azt hitte, hogy az. Persze, tudta, hogy azok az Amerikai kontinensen őshonosak, de mégis.
Aztán kiderült, hogy magyar kolibrinek is becézik, annyira hasonlítanak rájuk.

De a kacsákra egyáltalán nem. Én ugyan a kacsákat csak farhátjukról ismerem, de azt mondhatom, hogy cseppet sem hasonlítanak. A farkuk is olyan pici, hogy olyan kicsi kacsa nincs.

Azt tudták, hogy van olyan pillangó fajta, amelyik a szárnyán a 89-es számot viseli?
És azt tudták, hogy vannak olyanok, akik a teknősök, krokodilok könnyeit szívogatják, a só miatt?
És azt tudták, hogy a féltékeny Apolló lepke hím, szeretkezés után „erényövet” rak a nőstény párzónyílására, hogy ne tudjon mással lepkélkedni?

Végezetül, ha pillangókkal álmodunk, az az álmoskönyv szerint könnyedséget, vidámságot jelent, azt, hogy a mának élünk.
Pont, mint mi, kutyák.

Álmodjanak Önök is pillangóval, éljenek vidáman, és könnyedén!

Szeretettel:
Rozália