Képzeljék! Az éjjel a cica elvitte a füleimet!
Igen, másnak a nyelvét szokta, de nekem a füleim tüntek el. Látják, illetve nem látják a képen, igaz?
Na jó, beismerem, hogy csak füllentettem, nehogy nagy médiafelhajtás legyen belőle, és úgy járjak, mint a fületlen nyúl!
Emlékeznek, hogy mi történt vele? Régebben írtam már róla.
Nagy nyilvánosságot szerettek volna az állatkertnek, a különleges nyúl bemutatásával, ezért meghívták a tévét, a sajtót. Az elsőt nem kellett volna, mert az operatőr halálra taposta szegény főszereplőt.
Hát, én inkább bevallom, hogy kutyafülű vagyok valójában, van fülem, csak eldugtam. Hétvégén általában jönnek a kisgazdiék, akkor készülnek a különleges fotóim, jobb minőségben.
Hétközben a gazdiasszony próbálkozik, nagyobb fantáziával, mint tehetséggel. De, ez engem nem zavar. Alig várom, hogy hívjon, már szaladok is. Ne higgyék, hogy azért a pár falat husiért teszem! Engem kérem az önzetlen szeretet vezérel.
Sőt, meg sem ettem vasárnap az adagomat, mert nem adott a kekszből! Nem volt meg köztünk a szokásos összhang, hát ott is hagytam. Tudja, hogy mennyire szeretem a kekszet és nem adott! Csak a fejemre tette, hiába tátottam a számat. Először csak egyet, majd kettőt, hármat, négyet.
Visszatérve a fülekre, tudták kérem, hogy Van Gogh, a levágott fülét egy olyan szolgáló lánynak adta, hálából, akit megharapott egy veszett kutya?
Csak a fül és kutya közötti kapcsolódás miatt meséltem el.
Hiszik, vagy sem, de nem születnek fül nélkül kutyák! Legalábbis nem találtuk nyomát.
Emberek azonban születnek, és képzeljék el, hogy 1997-ben, amerikai tudósok, egérnek ültettek be, emberi fül DNS-ét, és a hátán kinőtt egy hallószerv! Állítólag azért kísérleteztek vele, hogy segítsenek a fül nélkül született embereknek. Mondjuk, arról nem írtak, hogy melyik része, és mekkora méretben.
Őszintén mondom, én inkább tartok kekszeket a fejemen, a gazdiasszony kedvéért, mint, hogy fület növesszenek a hátamra!
Nyulak viszont többször is születnek fül nélkül. Sőt, láttuk, hogy az egyiknek horgoltak két fület, hogy szebb legyen. Nem hiszem, hogy örült volna neki.
Szerintem, mi nem nézegetjük magunkat, hogy elég szépek vagyunk-e. Mi, kérem, tudjuk, hogy szépek vagyunk!
És, persze, kutyafülűek. Meg kutyaháziak. Néha.
Azt tudták, hogy nekünk a fülünk a háziasítás miatt konyul le?
Egy orosz genetikus, köztudottan agresszív ezüstrókát próbált háziasítani. Képzeljék, húsz generáció, (25 év) múlva, már szelíd házikedvencként lehetett tartani őket, annyira megváltoztak.
Sőt, a külsejük is megváltozott. Kisebb arcuk, kisebb fogaik, rövidebb farkuk és lekonyuló füleik lettek.
És, már el is tudták dugni, mint én a képen! Már, ha fotózták volna őket.

Önök pedig vigyázzanak, el ne vigye a cica a fülüket!
Szeretettel:
Rozália