Most őszintén! Ki tudna ellenállni egy Tacskókirálylánynak?
Ilyen ölelésre, cirógatásra csábító fotóim, hétvégén készültek.
Csak szólok, hogy egy pszichoterapeuta szerint, az embereknek is, napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz.
Ezt gazdiasszony még akkor olvasta, amikor egyedül maradt, és sokszor Vizsi és Negro adta meg, a napi betevő ölelést a túléléshez.
A tacskóknak pedig korlátlan számú cirógatás, dédelgetés kell, ha éppen nincs fontosabb elfoglaltságunk, mint például az ásás, macska és galamblesés, postás ugatás és hasonlók.
Már csak azért is jár a korlátlan számú simogatás, hogy ne lépjen fel egyikünknél sem, a cirókahiány.
Emlékeznek még Popper Péternek a “cirókahiányról” szóló megjegyzésére? Ha elfelejtették volna, és az új olvasók kedvéért, röviden idemásolom.
Ezt a szót, egy gyermek- és csecsemőgyógyászaton dolgozó orvosnő alkotta. Amikor lélekfürkészünk ismerkedett a kórházzal, ahol dolgozni fog majd, végigvezették az osztályon.
A doktornő megkérdezte, tudja-e, hogy mi baja van ennek a sok gyermeknek? Természetesen nem tudta, ezért rázta a fejét.
– Többségüket a cirókahiány betegíti meg! – mondta az orvosasszony.
Ő pedig később megtapasztalta, hogy a felnőttkori depressziós betegség is cirókahiányból ered.
Hát simizzenek, ölelkezzenek, amennyit csak tudnak, azokkal akiket szeretnek, akiktől jó esik.
Mondjuk, a harapósokkal vigyázzanak, és ne idegesítsék fel az arra hajlamos “főnököket” sem.
Gazdiasszony mesélte, hogy neki Süvivel volt egy afférja. Az történt kérem, hogy az előző kutyus, Morzsa, remekül tudott énekelni. Egészen pontosan egy dalt “énekelt”. Hogy ez tetszett-e neki, vagy idegesítette, nem tudni, de rendszeresen becsatlakozott a kétlábú nőstény énekléséhez.
A produkció nagy sikert aratott a családban, ezért többször előadták.
Időközben, Morzsa a szivárványhídon átkelt, és Süvi jött a tacskó sorban. Ő azonban nem reagált az énekre. Gazdiasszonynak, jött, egy elhibázott gondolata, megtanítja Süvit is énekelni!
Hiába énekelt azonban, a kutya rá sem hederített, sőt odébb költözött. Fogta hát, és felvette, majd énekelt tovább. Közben, maga elé emelte, és hozzá hajolva, mondta neki, hogy mennyire imádja.
Nem tudni, hogy az éneklés tépázta-e meg Süvi idegeit, vagy csak a puszit akarta viszonozni, mindenesetre, úgy orron kapta a gazdiasszonyt, hogy annak, Cyrano orra nőtt pár pillanat alatt.
Kék, zöld, lila színekben pompázó, hatalmasra dagadt orral járt napokig.
És még annyit mondanék, hogy a családi karma ismétlődik!
Kisgazdit, Sheldon unokaöcsém harapta szájon a napokban. Kérem, ezek a tacskó fiúk, orrba, szájba harapnak!
Persze, nem szándékosan, és nem akartak rosszat, csak így jött össze. Mondjuk, finoman én is harapdálok néha, de csak óvatosan és szeretetből.

Szeretettel:
Rozália