Halottak napja jön. A gazdik ilyenkor nemcsak elhunyt ember szeretteikre, de angyallá vált négylábú kedvenceikre is emlékeznek.
Nekünk, kutyáknak nincs ilyen napunk, de mi sem felejtjük el halott gazdijainkat, akik szerettek bennünket, és hirtelen eltűntek mellőlünk.
Hosszú ideig várjuk, keressük őket, és sokszor álmodunk is velük. A mi szívünkben is örökké velünk maradnak. Mi, ugyan nem tudjuk, mi az a halál, nem is gondolunk rá, és nem is félünk tőle.
Én, azonban tudom, hogy a kétlábúak félnek a haláltól. A sajátjuktól és a másokétól is.
Gazdiasszony legalábbis, sokáig így volt. És máig lelkifurdalása van, és mérhetetlenül sajnálja, hogy olyan gyáva volt, és annyira félt a haláltól, hogy magára hagyta Bonit az utolsó percekben. Egy másik családtag volt vele és az állatorvossal, amikor elaltatták.
Ő, egy nőstény tacskó volt, születéstől epilepsziás. Akkor derült ki, amikor tüzelő korba került, és nem tüzelt. Megtanulták kezelni a betegségét, szépen, és boldogan élt hat éves koráig, amikor gond lett. Kiderült, hogy májrákja volt, műteni pedig már nem lehetett. Fokozatosan romlott az állapota, kiskanállal etették a kedvenc ételeivel, itatták cseppenként. Végül, már látszott, hogy szenved. Ha pár falatot evett, vagy ivott, azonnal átfutott rajta, maga alá piszkított és hasonlók…
Eljött az idő, amikor el kellett engedni. Akinek ilyenben volt része, az tudja, hogy milyen érzés. Elmondani úgy sem lehet.
Gazdiasszony szerint, az sem könnyű, ha a Sors veszi el tőlünk szeretett kedvencünket, de még nehezebb, ha mi engedjük el. A legnehezebb pedig, ha gyáván elfutunk a halál elől, és lelkifurdalásunk lesz egy életen át, hogy nem voltunk mellette az utolsó pillanatokban.
Boni, már biztosan, régen megbocsátott ezért, és lelke talán már újra, talán többször is, lejött a Szivárványhídról, és örömöt, boldogságot, szeretetet hozott más gazdiknak is.
Már, ha van örök élet, és van lelkünk.
Egy olyan részünk, ami mindig volt, és örökké lesz. Egy fénymag, ami időnként testet ölt. Lejön, tanul, szeret, nyomot hagy maga után, majd újra felmegy a Szivárványhídra, ahol lelke szabadon szárnyal.
Drága elhunyt kedvencek! Szeretettel gondolunk rátok, köszönjük a sok örömöt, amik kaptunk tőletek! Szálljon szabadon a lelketek!