Kérem, már a nőstény kisgazdik is fotózgatnak. Imádok itt élni, de ez a mániájuk….!!!
A képet az unoka készítette. Szerintem elég tündéres lett, a kedvéért felteszem.
Remélem, nem unják még a rágcsávós történeteket, mert a gazdiasszonynak, a tanulság kedvéért, eszébe jutott egy másik verzió. Én meg már úgyis hitelességemet vesztettem, mert csak jönnek az egeres történetek, hiába ígértem, hogy vége. Azért, ne adják fel, egyszer csak vége lesz!
Szintén az egeres, denevéres történet jön. Egy másik nézetből.
Egy népes egércsalád kijárata szomszédos volt, egy egyedülálló vakond hímével. Az egérúr alig volt otthon, állandóan a mezőt járta élelem után kutatva, a vakond pedig udvarolni kezdett az egérasszonynak. Látni ugyan nem látta, de érezte, hogy finom illata van, és amikor véletlenül hozzáért, azt is érezte, hogy vékony, selymes bundát hord. Nosza, jött is az ötlet, hogyan szerezze meg az egérasszonyt egy szerelmes éjszakára. Új bundát ígért neki! Fényes, fekete, hosszú, tömött szőrű, selymes bundát. Mint amilyent ő hordott.
Az egérasszony elgondolkodott az ajánlaton. Neki ugyan nem tetszett a vakond, azt is tudta, hogy bűn lenne, ha férjes asszonyként egy idegen férfival kezdene, hát még egy másik nemzetségből! És mégis. A bunda nagyon csábította. A sajátja vékonyka volt, koszlott is, a sok egérgyermek lestrapálta. Hát, gondolt egyet, és azt válaszolta:
– Rendben van! Légy éjfélkor a nagy meggyfa alatt a kert végében!
A beszélgetést, egy öreg, vak egér is meghallotta, hát ő is odament, és tanúja volt az egérasszony bűnbeesésének. Mert, bizony bűnbe esett. Amikor a románcnak vége lett, az egérasszony kérte a bundát. De a vakond kinevette.
– Bolond asszony! Hát a bundám a bőrömre nőtt! Ha akarnám, sem tudnám neked adni – mondta, és beugrott a vakondtúrásba.
Az egérasszony szomorúan és szégyenkezve hazaballagott. Telt, múlt az idő, és döbbenten érezte, hogy gömbölyödik a pocakja! Úristen! – gondolta magában. A vakond kölykét hordom a szívem alatt! Mi lesz velem, ha kiderül? Örökre száműznek a birodalomból, életem végéig kitaszított páriaként élhetek a kölyökkel együtt!
Sírni kezdett, majd imádkozni. Minden áldott nap, minden órájában könyörgött Istenhez, az Aranyhalhoz, Tótündérhez, hogy bocsássa meg, amit tett, és segítsen neki.
Isten, vagy az Aranyhal, vagy Tótündér, a sok sírást, könyörgést, őszinte megbánást végül meghallgatta.
Üzenetet küldött az öreg, vak egérnek, aki szemtanúja volt az egérasszony botlásának.
– Felejtsd el, amit láttál! És tudd, hogy hamarosan különleges jószág születik egérasszony almában! Ő fogja az egérnemzetséget egy magasabb szintre emelni. Beteljesíti minden földön járó emlős titkos vágyát, fel fog emelkedni az ég felé. Repülni fog!
Ezt az üzenetet mondta el a vak egér a Bölcsek Tanácsának, amikor az egérasszony ivadéka megszületett. Azt, hogy a különös lény Isten, vagy az Aranyhal, vagy a Tótündér ajándéka. Így az egérasszonynak megbocsátottak.
Én még azt ugatnám hozzá, hogy nem számít milyen alomból születtél.
Bárki lehet különleges. Ember, kutya vagy egér. Sokszor pedig a mélyről jövők jutnak a legmagasabbra. Hibát is követünk el mindannyian. Kicsiket, nagyokat.
Én például pont akkor tartottam számban, a Negro által megfojtott tyúkot, amikor a gazdi jött. Hiba volt. Megbántam. Mondjuk.
Azt pedig biztosan tudják, hogy egyébként is, minden kutya a mennybe jut!
Szalai Fricikének üzenem, hogy mindig imádni fogom, de költözni sajnos nem tudok. Itt nekem kell vigyázni a gazdijaimra, mert a két fiúnak csak az evésen, a focin, meg a nőkön jár az esze. Külön köszönöm a csirkelábak beszerzésére vonatkozó ajánlatát, amiből látszik, hogy komolyan gondolja. Az kérem, már az igaz szerelem materializált jele. Imádlak Fricike!
