Kérem, a tegnapi etetésnél változások voltak. Elfogyott a csirkeláb és a gazdiék nem kaptak a városban. Gazdiasszony, egy ideje elhatározta, hogy eszünk valami természetes, adalékanyagoktól, ízfokozóktól, mesterséges összetevőktől mentes táplálékot is.  Nyakat hoztak. Negronak hosszában adták oda, aki egyben lenyelte!!! Nem túlzok. Nyelt egy nagyot, majd két aprót, és száját nyalogatva nézett ránk.  Egyet sem rágott rajta, lecsúsztatta a tíz centiméteres nyakat. Bőröstől.

Azóta már vacsorázott is, mert ő kétszer kap enni, és úgy néz ki, hogy semmi baja. Csak nyakasabb lett.

Bennünket bezzeg nem etetnek kézből, és már a maradékot sem ehetjük meg. Állítólag túl jó húsban vagyunk.

Miért kell a tacskóknak soványnak lenni? Miért Angelina Joli a kétlábú nőstényeknél a szépségideál? Ki dönti el, hogy milyennek kell lenni valakinek? Mitől menő vagy lúzer valaki?

Kérem, én megtapasztaltam, hogy nem lehet a külsőségek alapján ítélkezni. Nem fogják elhinni, de a szomszédban az egyik tyúk áldott állapotba került! Kotlós lett! Attól a lüke kakastól. Már bocsánat, hogy megítélem, de nem néztem volna ki belőle! Azt persze látjuk és halljuk, hogy kergeti a tyúkokat, de nem hittem volna, hogy sikerül neki egyet is utolérni.

Vagy, hogy a tyúkok hagyják magukat. Nem fáj-e például a fejük? Vagy nem tettetik-e halottnak magukat?

Kérem, a gazdiasszony látott egy videót, ahol a tyúk halottnak tetette magát, amikor meglátta, hogy jön a kakas enyelegni. Az pedig nem tudta mire vélni a dolgot, téblábolt egy darabig, majd dolgavégezetlenül odébb állt.

Kérem, én ilyent sohasem tettem. Kétszer jöttek hozzám udvarolni, én tudtam, mi egy nőstény kötelezettsége a hites urával és gazdijával szemben.

Persze, ha ez a kappanhangú kakas jött volna, hát lehet, hogy én is halottnak tettetem magam. Vagy ő lett volna a halál fia. Még nem döntöttem el véglegesen. Mégiscsak szomszéd. És egyszer már kaptam szidást, sőt fenéksuhintást is miattuk.  Csak azt sajnálom, hogy akkor nem készült kép rólam, amikor szorítottam a szárnyas torkát. Tudom, én kérem, hogy nem szép dolog, de mit tegyek, ha a véremben van a vadászat?

Volt már, hogy nem tudtak parancsolni a vérüknek? Mondjuk egy nagy tábla csoki? Egy ünnepi ebéd? Egy tyúk nyaka?

Így vagyok ezzel én is. Kérem, ha városban laknék egy lakásban, én lennék a legcukibb szobakutyus. De, ahogy a mondás tartja a lehetőség teszi a kutyát. Hogy kinek a mondása? Hát az enyém.