Hálásan köszönjük a sok biztatást, jókívánságot, pozitív energiát, amit kaptunk Negro gyógyulásáért! Napközben már alig köhögött, és evett is egy keveset. A gyógyszer is megmaradt a pocijában.
Igazából, őszintén reméljük, hogy még van ideje, csak gazdiasszonyon tört ki a pánik tegnap reggel, mert éjszaka nagyon rosszul volt.
Délelőtt azonban összeszedte magát, és csámpás kis lábaival, párosan, ugrálva futott gazdiasszony felé, mint egy kiskecske.
Gazdim meg is jegyezte:
– Nézd csak meg ezt a kiskutyát! Nem akar Ő még elmenni, hiszen annyira szeret élni!
Nappal, szinte alig látszik, hogy baja lenne, éjszaka azonban, most is sokat köhögött. De! Kevesebbet, mint tegnap.
Amúgy pedig meg is kell gyógyulnia, mert gazdiasszony következik.
Azt mondta, hogy ő fog befeküdni, és ápolhatjuk, mert már aludni szeretne egy éjszakát.
Cserélgethetjük az ágyneműt, takaríthatunk éjszaka, napközben pedig futhatunk utána, tablettával, és ennivalóval. És az is lehet, hogy felugat bennünket.
Amúgy, az étkezés miatt nincs oka panaszra, csak Negro étvágya romlott el, de ő is javuló tendenciát mutat.

Még azt szeretném elmondani, a Dundi oldalt azért hoztuk létre, hogy egy kis jókedvet csempésszünk a mindennapjaikba. Néha azonban történnek velünk nem vidám dolgok is, mint ez a betegség. Három, illetve négy kutya mellett ez nem is csoda. Főleg, hogy két kutya meglehetősen öregecske.
Nem vagyunk szentek, sem mi kutyák, sem gazdiék. Néha rosszalkodunk, a kétlábúak pedig türelmetlenek, idegesek. Mint egy átlagos falkában. Az emberek főleg nem tökéletesek, még mi, kutyák, kicsit közelebb állunk hozzá.
Ismerik a mondást, hogy mindannyiunkban két farkas lakik. És attól függ hogyan viselkedünk, hogy melyiket etetjük. Gazdiasszony tegnap a negatív farkast etette. Az aggódás, szorongás, félelem farkasát.

Ma, a jófarkast szeretnénk etetni. Csak előbb reggelizünk. Vizsike már nagyon éhes, és ennek hangot is ad.

Legyen szép napjuk, és figyeljenek, hogy a jófarkasukat etessék!

Szeretettel:
Rozália