Ígéretemhez híven, ma a denevérekről fogok ugatni. Hogy mi köze a denevéreknek a kutyákhoz? Nagyon is sok!
Kérem, a gyümölcsevő repülőkutya, mi, ha nem kutya? Jó, jó, denevér, de mégis kutya.
Megjöttünk ismét.
Amint látják, a képen ő van. A kalapácsfejű, gyümölcsevő kutya, denevér.
A kalapácsfejűnek hatalmas orra van. Kell is neki, mert az orra segítségével vezeti, orránál fogva a nőstényeket.
Kérem, az úgy történik, hogy évente kétszer a hímek összegyűlnek, és kilométer hosszan, sorban ülnek az egymást követő fákon. Együtt kezdenek tülkölni, a nőstények pedig végigrepülve előttük, meghallgatják a hímek hangját, és általában a hangosabb hímeket találják vonzóbbnak.
Kicsit soknak tartom ezt a színházat, ami azért a fél percért van, amit együtt töltenek, mert a nőstények rögtön továbbállnak.
Tisztára, mint a nandu madár! Igaz, a denevérek nem hagyják a párjukra a tojásokat, lehet, csak azért, mert emlősök.
Én nőstény vagyok, de azt el kell ismernem, nem könnyű a hímeknek sem az állatvilágban.
Mondjuk, a szomszéd kakasa, labdába sem rúgna a rekedt kappan hangjával. Nem is tudja, milyen jó dolga van a tyúkudvarában! Nagy gondban lenne, ha neki kellene kiudvarolnia, azt a pár másodpercet.
Elmondanám, kérem, hogy itt is élnek denevérek. Nem a kalapácsfejűek, egy szerényebb verzió.
Nem, kérem itt senki sem vámpír, hogy éjszaka lesse őket, bejönnek a házba maguktól.
Gazdiasszony mesélte, hogy egy alkalommal, amikor el akarta gyújtani a bekészített kandallót, mozgásra lett figyelmes a fák között. Rögtön egérre gondolt, ezért emelt hangszínen mozgósította a néhai gazdit.
Ő kesztyűvel benyúlt, és kivett, egy denevért! Nagyon helyes feje volt, ezért az unoka azonnal nyúlt, hogy megsimogatja. Kérem, az állat nem örült neki. Iszonyatos vicsorgásba kezdett, a két vámpírfoga tisztán látszott.
Mindenki hátraugrott, és lemondott a további tanulmányozásról. A kis vámpírt, a kert mögött gyorsan szabadlábra helyezték.
Azt tudták kérem, hogy miért hívják bőregérnek a denevért? A német neve Fledermaus, amit tájszólásban, Leder-mausnak ejtenek. Ennek a tükörfordítása a bőr-egér. Állítólag.
Hiszik vagy sem, Afrikában és Ázsiában meg is eszik őket.
Őszinte leszek, én nem ennék denevért. A csirkeláb még csak, csak. Igazából nagyon megszerettem, megszerettük. Fagyi helyett, minden délben kapunk.
Kérem, itt lett volna lehetőség ilyen szárnyast begyűjteni, mert volt egy denevér, amelyik a kerti pavilon felső gerendáján aludt el. Olyan álmos volt, hogy már nem ért haza. Gazdiasszonyék, ugyancsak meglepődtek, amikor felfedezték, és lábujjhegyen jártak, egész nap, hogy fel ne ébredjen.
Aludt is, estig, majd eltűnt.
Még annyit szeretnék róluk elmondani, hogy több mint 35 évig élnek, sőt egyes fajok 41 évig is. Ami nagyon meglepő, mert a testméretük alapján kb. 4 évig élhetnének. Állítólag nem rövidülnek a telomerjeik.
A legkülönösebb tulajdonsága azonban az, hogy emlős létére képes repülni. Ő az egyetlen. (A repülő mókus és egy makiféle csak siklanak).
Hát, kérem, repülni én is szívesen repülnék! Átszállnék a szomszéd kakasa fölé, és úgy megijeszteném, hogy elnémulna egy hétre!
Amúgy, álmomban már én is repültem! Észrevették, hogy mi is álmodunk? Futunk, jár a lábunk, ugatunk, nyüszítünk, ha rosszat álmodunk, mosolygunk, ha szépet. Például repülünk a szomszéd kakasa felett.
Még egy érdekes dolgot elmesélnék a denevérekkel kapcsolatban.
Tudták, hogy van egy olyan növény, a bársonybab, amelyik éjszaka virágzik? Őket a méhek helyett a denevérek porozzák be. Hogyan csalogatják őket magukhoz a sötétben? Hát, kérem, megszólítják. Nem hiszem, hogy énekelnének, de biztosan kellemesebb hangot adnak ki, mint a szomszéd kakasa. Az is lehet, hogy a denevér által kibocsátott radarjelre visszhangként reagálnak.
