Hörcsögőrök

Üdvözletem! ( Itt két bejegyzés jön, egy képpel)

– Hörcsögök istene, ne hagyj el! Ki ez a piros szemű szörny???? – kérdezte Nora, a törpehöri, aki nálunk nyaral, amikor meglátta Vizsikét.

Remélem látják az apró lábait a rácson keresztül, ahogy kétlábon állva néz bennünket!

Egy darabig messziről szemeztünk, majd felágaskodva, közelebb dugtam a fejemet a rácshoz.

Hirtelen arra gondoltam, lehet, hogy mégis fekete, és szőrös lett a nyelvem az antibiotikumtól, mert Nora felkiáltott, és hanyatt vágta magát.

Gazdiasszony megijedt, hogy szörnyethalt a rémülettől, de a höri felugrott, és felment a felső szintre vacsorázni.

Nekünk pedig csorgott a nyálunk. Nem Nora vacsorája után.

Olyan izgatottak lettünk, hogy a szobában két fokot emelkedett a hőmérséklet a lihegésüktől.

Mivel nekünk nem kellenek az izgalmak, a hörcsögöt átvitték a másik szobába.

Ugyanis úgy néz ki, hogy most már mindenki köhög. Változó intenzitással. Én alig, Vizsike többször naponta, sőt, éjjel szinte megállás nélkül, és Negrot is hallottuk már.

Szóval, reggel jön az orvos újra.

Mint egy óvodában. Egy kezdi és végig megy a csoporton.

Amúgy, úgy látjuk, ez most nagy divat, több kutyáról is olvastunk, hogy elkapta.

Sheli már teljesen jól van, egy tóban áztatja a lábait.

Állítólag már visszaköszönnek neki a kövek, mindet ismeri, megjelölte a környéken. Végtelenül boldog volt, amikor bevitték a városba és egy parkban szimatolhatott, olvashatta a kutya facebookon a közösségi híreket.

Hiába, ő már a mai kor jószága. Kell neki az ingergazdag környezet, néhány vadnyúl nem hozza lázba. Főleg, hogy nem engedik kergetni őket.

 

Most mennem kell, reggelizünk, mert korán jön a doki.

Szép hétvégét mindenkinek!

Szeretettel:

Rozália

 

Üdvözletem!

Önök hörcsög őröket látnak.

Bevetésen vagyunk Vizsikével, nézzük, hogyan eszik Nora.

– Mit vacsorázol? Sült kacsamájat vagy libacombot? – érdeklődtünk Vizsikével.

– Rozika, hagyjátok békén Norát! – szólt ránk gazdi, de mi nem mozdultunk.

Nem is hallottuk, csak néztük az apró rágcsálót, hogy el ne mulasszuk, egyetlen mozdulatát sem.

Mert mi van, ha hirtelen kiugrik, megnő, és felfalja az egész családot?

Tudom én, mire képes egy ilyen rágcsávó! Navvadász vagyok!

 

Mostanában azonban korlátoznak. Amint látják, megint bent vagyunk. Sokat szobakutyálkodunk, mert pihennünk kell.

Reggel volt nálunk az állatorvos megint.

Most már mindenkit kilyukasztott.

Negro csak egy szurit kapott, Vizsi pedig kettőt, mint én. És ők is kaptak gyógyszert, antibiotikumot.

Tudják, miért jöttek ki később az öregfiúkon a tünetek? Hát azért, mert öreg fiúk. Náluk a sejtek, már nem olyan gyorsan épülnek újra. A vírusokat is lassabban szaporítják.

 

Minden rosszban van valami jó. Mióta gyógyszert szedünk, vacsora is van, és sokat sziesztázunk. Megmondom őszintén, szeretek bent lenni, de egész nap….!

Itt bent, ásni nem lehet, nincsenek madarak, sem bogarak, még a porcicákat is elüldözte gazdiasszony, mielőtt megismerkedhettem volna velük.

A fiúknak sincs kedve harapóst játszani, úgyhogy nézelődünk. Látnivaló pedig csak a hörcsög van.

Hát őt nézzük.

„A vadász ül, hosszú, méla lesben…”

Írta Vörösmarty rólam valamikor. Csak eltévesztette, mert nem Szép Ilonka, hanem Szép Rozika. A Navvadász.

 

Köszönjük a gyógyító kívánságokat, a sok kedvességet, amivel elhalmoznak bennünket.

Legyen csodaszép, békés vasárnapjuk!

 

Szeretettel:

Rozália, a hörcsögőr

 

 

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.