Üdvözletem!
Így várja a kacsafarhátat a haldokló, 17 éves öregfiú, Negro. Ennyit a bénulásról. Önök szerint napjai vannak hátra? Hát nem!
Még rajta van a gerincvédő pizsamája. Gazdiasszony szabta neki pár hete, a gazdi régi pizsamájából, a délelőtti hűvös időre. Mégis csak férfi!
Na, de azt képzeljék el, velem mi történt ma!
Gazdiék, az udvaron tettek, vettek, ahogyan én is a fiúkkal. A fólia felől isteni illatot fújt felém a szél. Odamentem, hát látom, hogy békakirályfi személyesen illatozott bebalzsamozott formában.
Azonnal mesterséges lélegeztettem, nyakamat szelíden hozzá dörgöltem, hogy átvegyem ezt a friss, tavaszi illatot.
Pechemre, gazdiasszony felém nézett és feltette a szokásos, felesleges kérdést:
– Mit csinálsz Rozika? Pfúj!!
Én felkaptam a békakirályt és próbáltam eliszkolni vele, de utolért a kétlábú nőstény. Kiköptem hát és igyekeztem ártatlan képet vágni.
– Ejnye! Hát, szabad ilyent csinálni? Miért fekszel bele minden büdösségbe?
Én ártatlanul néztem rá, majd, amikor elfordult, felkaptam a zsákmányomat. Ő azonban hátra fordult, és újra érdeklődött:
– Mi van a szádban?
Most már nem engedtem, szorítottam a békakirályt. Próbálta elszedni, de nem tudta.
– Nézd meg ezt a kutyát, valami tüskés, rózsaág darabot szorongat a szájában! – szólt a gazdimnak, aki magához hívott.
– Gyere ide kiskutyám, mi van a szádban? Add ide!
Nem adtam, de hiába, szétfeszítette a számat, és kivette a békakirályt.
Hatalmas nevetés rázta meg a kertet a rózsaág miatt, békakirály múmiája pedig a ház mögötti erdőben landolt.
Szomorúan néztem utána.
Hogy találom én meg az igaz szerelmet, ha az összes királyfit eltávolítják tőlem?
Nem könnyű egy jóízlésű tacskólány élete!
Na, de hát tavasz van, Negro is meggyógyult, majd szerzek újabb királyfit.
Szép az élet! Élvezzék Önök is ezt a gyönyörű időt!
Szeretettel:
Rozália