A boldogságról

Üdvözletem!

Ma a boldogságról beszélünk, nem először és nem utoljára.
Létezik-e kétlábú, akinek ne az elégedettség, a boldogság jutna eszébe, ha ránk néz?
Miért?
Hát először is, mert a „gömbölyűt” könnyebben szeretjük – mondta, a napokban elhunyt Vekerdy Tamás pszichológus. Gömbölyű a kisgyermek, a kiskutya, és hasonlók. És mi is elég gömbölyűek vagyunk.
Régen, a boldogot gazdagnak is hívták. Tehát mi gazdagok is vagyunk.

A kutatások azonban azt mutatják, hogy a kétlábúaknál, a nők 98 %-a, a férfiaknak pedig 80%-a elégedettlen az életével.
Sokan egy életen át keresik a boldogságot, de nem veszik észre azt, maguk körül, amitől boldogok lehetnének.
Van erről egy tanmese.

Élt a földön egy ember, aki örökké elégedetlen és boldogtalan volt.
Arra gondolt, hogy az ördögnek is eladná a lelkét, ha segítene, hogy boldog legyen. Az meg is jelent, és felajánlotta neki, hogy kössenek egyezséget. Emberünk felszáll egy boldogságvonatra, ami megáll majd különböző állomásokon, ahol a vágyainak megfelelő dolgok, személyek várják. Amikor úgy érzi, hogy igazán boldog, akkor ne utazzon tovább, élvezze a boldogságát.
A vonat azonban a pokolba tart, és ha sehol nem marad le róla, végül odajut.
Az ember beleegyezett, és felszállt a vonatra. Minden állomáson leszállt és körülnézett. Volt, ahol gazdagság várta, volt, ahol szerelem, család, volt, ahol hírnév, volt, ahol hatalom. Ő mindenhol maradt egy rövid ideig, majd visszaszállt a vonatra, mert azt gondolta, hogy lesz még ennél jobb is.
Amikor a végállomáshoz ért, akkor döbben rá, hogy ott boldog volt, és akkor is… De, már késő volt.

Sok filozófiai irányzat mondja azt, hogy a boldogság, maga a létezés öröme.
Ezt tudják a növények, az állatok és a kisgyermekek. Boldogok attól, hogy élnek, hogy süt a nap, hogy esik az eső.
A boldogtalanság oka, pedig a vágyakozás. Mindig valami másra, mint ami van.
A mai, fogyasztói létezés pedig folyamatosan erre biztat. Hogy van jobb.

Nekem azonban nem kell jobb. Nem mondom, hogy Vizsikét időnként nem adnám bérbe, egy kis csendes pihenőért. Azt sem tagadom, hogy néha vetélkedünk a jobb helyért, vagy próbáljuk elenni egymás tápját, de boldogok vagyunk, hogy együtt élhetünk.
Ahogy a mondás tartja, „tál, kanál zördülés nélkül meg nem esik”. Vagy „fazekak is hamar összezördülnek, de hamar megbékélnek”.

A mai napot, egy állítólagos Buddha idézettel nyitom, az írást pedig zárom:
Hagyd, hogy a mosolyod megváltoztassa a világot, de ne hagyd, hogy a világ megváltoztassa a mosolyod!
Legyen hát mosolygós, szép napjuk!

Szeretettel:
Rozália

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.