Üdvözletem!
A képen Sheldon unokaöcsénket látják, nemes állat pozícióban. A fotó, még a nagy víznél készült, ahol lábáztatni volt. Tegnap is pancsizott, de már idehaza.
Kérem, ez az ebgyerek nem hoz szégyent a falkára!
A szombati tacsipancsi találkozón, megnyerte az evésre behívó versenyt!
Egy percet rávert a második helyezettre. Mondjuk, igaz, hogy otthon nem ette meg a reggelijét, de akkor is figyelemre méltó a gyorsasága.
Főleg, hogy ismeretlen volt az étel, és ő nagyon válogat. Persze, csak otthon. Nálunk ő is megeszi a vasszeget is.
A tombolán is nyertek, úgyhogy a kocsi roskadt a sok nyereménytől.
Nekünk pedig rémes éjszakánk volt!
Dörgött, villámlott, így alig aludtunk. Mi, tacskók nagyon félünk a vihartól.
Negronak pisilni is kellett az ijedtségtől, amit gazdiasszony nem tudott. Azt hitte, hogy én akarok kimenni, mert a szóvivőnk nyüsszögött.
Miközben kinyitotta a kutyaajtót, és belógtam, Negro pedig kiment.
Csakhogy sötétben minden tehén egyforma, ezért megsimogatta a fejemet és Negro helyére parancsolt. Én, örömmel befeküdtem, és megígértem, hogy most már jó leszek és alszom.
Pár perc múlva morgás hallatszott az előszobából! Gazdiasszony döbbenten ment ki, és észlelte a cserét, ugyanis Negro morgott szegény Vizsikével.
És, én mondom, nincs igazság!
Hiába ígértem, hogy most már jó leszek és alszom, felkapott és kicserélt Negroval.
Remélem, Önök jól aludtak.
Szép vasárnapot!
Szeretettel:
Rozália és a fiúk
