Üdvözletem!

A klubban láttuk, hogy valaki tett fel a tacskójáról képet, letakart fejjel, Teréz anyaként. Arra gondoltam, hogy bennem aztán igazán van terézanyaság, mert nagyon szeretek segíteni, jót tenni.
Szóval, feltettem egy terézanyás képet.
Egy modern változatot, bikiniben, üdítővel, szívószállal. A szívószál azonban tartós, amint látják, környezet tudatos is vagyok.
Tegnap amúgy is illet jót tenni, hogy kérhessünk magunknak. Tudják, a tízmilliószoros nap miatt.
Mi kérem, minden igyekeztünk, és meg is lett az eredménye.
Hiszik vagy sem, nálunk csoda történt!
Az éjszaka Negronak visszajött a hallása.
Úgy volt, hogy váratlanul, nagy égiháború alakult ki felettünk. Én azonnal Vizsikéhez bújtam, a kisöreg pedig kiugrott a kosarából, majd eltűnt!
Szó szerint nem volt sehol. Villanyt kapcsolva keresték, szólongatták, de hiába.
Már aggódtunk, hogy egy lesz, a rejtélyes eltűnések közül, amiről az újságokban lehet olvasni.
Kérem, mi már semmin sem csodálkozunk!
Lényeg az, hogy percekig keresték, mire megtalálták az ágy mögötti tíz centis résben, a kanyarba szorulva.
A kosara az ablak alatt van, és úgy látszik olyan erős volt a dörgés, hogy meghallotta, mivel az ablak nyitva volt. Úgy kellett kiszabadítani, miután elhúztuk az ágyat. Már írtam róla, hogy valamikor ő félt a legjobban a vihartól, de egy ideje egyáltalán nem reagált. Mióta romlott a hallása.
Végül is mindenki megkönnyebbült, az ablakot becsuktuk, kisöreget megnyugtatták, és aludtunk még pár órát.
A reggeliig, amin már túl is vagyunk.