Amúgy, lehet, hogy a fiúk is olvasták, amit tegnap írtam, mert úgy összekapták magukat!
Jöttek velem vadászni, házat őrizni, sőt, Negrot este, a kerítés legtávolabbi pontjáról kellett behozni. Ott ugatott egy szál magában.

Szóval, jót aludtunk délután. Olyan jót, hogy álmodtunk is.
Szoktak Önök is álmodni, álmodozni?
Gazdiasszony arról hallgatott tegnap videót, hogy hogyan teljesülnek be a nagy álmaink.
Persze, csak az igazán nagyok, amikhez erős vágy is kötődik.
Ő például, kisgyermekként arról álmodott, hogy egyszer saját lova lesz. Szegény családban született, ráadásul szülei elváltak, és Édesanyja, sokáig egyedül nevelte őket, testvérével.
Akkoriban már kevesen tartottak lovat. Többnyire olyanok, akik dolgoztak velük. Úri passzióból csak kevesen engedhették meg maguknak. És nem is volt olyan divat, mint manapság.
Szóval, ki is nevette mindenki, akinek elmesélte, hogy egyszer saját lova lesz.
Talán már ötven éves is volt, amikor eljött az idő. Itt, a mellettünk levő nagy, üres terület eladóvá vált. Megvették, és jöhetett a lovacska.
Nem egy nagy, lipicai paripa, csak egy miniló. Egy falabella. Az olyan, mint a legkisebb póni, csak arányosabb testalkatú.
Gazdiasszony sem egy Godzilla méret, és hát, aki a kicsit nem becsüli…
A lényeg, hogy lett ló, teljesült egy régi, régi álom.

Én is szoktam álmodni, és azok is teljesülnek. Nagy vadászatok, futások, komoly harcok. Ilyenkor valóban fekve futok, visszafogottan morgok, ugatok. Sőt, néha el is mosolyodom.
Akkor valószínű egy finom reggeliről vagy ebédről álmodom. Vagy a gazdimmal nézek kézilabdát, és győzünk.
Most pedig az egyik álmom, hamarosan teljesül is, mert reggeli idő jön. Látják? Így teljesülnek a nagy álmok. Erős vágy is van bennünk, azt elhihetik.

Legyen Önöknek is szép napjuk, teljesüljenek az álmaik, és egyenek egy finom reggelit is!
Szeretettel:
Rozália és a fiúk