Csirkelábak, fagyis dobozok, kisfecskék

Üdvözletem!

Amint látják, nálunk farhát idő van. Nyers csirkenyakat és lábat kapunk, és mi barnák, tápot is. Negro csak metszőollóval felaprított lábujjakat, és nyakat, esetleg rizses husit, ha nagyon éhes. Bár, ő mostanában mindig éhes.

Hogy én miért nevetek?
Hát azért, mert a fagyis dobozról, amiben az ebédünk van, eszembe jutott a gazdim.
Kovászos uborkát akart enni, de gazdiasszony a maradékot áttette az üvegtálból, és nem találta. Amikor hazaért a kétlábú nőstény, kérdezte, hogy hova lett az ubi.
– Hát a csokifagyis dobozban van! – felelte az.
Nálunk a hűtő tele van fagyis dobozokkal, de a többségben nem fagyi van, hanem kutya ellátmány.
Nagy csalódás érné azt az édesszájú betolakodót, aki ki szeretné rabolni a hűtőt és fagyi helyett nyers, fagyasztott csirkelábújjak mutogatnának rá.
– Szégyelld magad, te csirkelábrabló!

A rablóról jut eszembe.
Kisgazdi le akarta újra fotózni a kisfecskéket, mert szépen nőnek, és már tollasodnak. A szülők azonban éberen őrködnek, megtámadják, ha a fészek környékén mozgolódik.
Tegnap délután úgy tűnt, hogy messzebb mehettek vadászni, mert nem látta őket sehol. Nosza, kapta a sámlit és kiment fotózni.
Amint ott nyújtogatta a nyakát és boldogan kattogtatott, a háta mögül üvöltő dervisként csapott le rá az egyik nagyfecske.
– Mit keresel a fészkem körül, te szárnytalan óriás???!!! Széttéplek, ha bántani mered a kicsiket!
Kisgazdi úgy megijedt, hogy majdnem lefejelte a falat és eldobta a telefont. Nem tudni honnan kerültek elő, talán a lépcsőház felől jöttek ilyen váratlanul. Minden esetre sikerült az elrettentés, mert kisgazdi úgy érezte magát, mint egy tetten ért betörő. A sámlit felkapva gyorsan eloldalgott.
A képek nem lettek valami jók, főleg az utolsó, ami már a zuhanást örökítette meg. Majd legközelebb kapnak fényképet róluk, mert kisgazdi sem a feladós típus.

Remélem, Önök sem azok, mert egy újabb hét jön, ahol meg lehet valósítani, mindazt, amit szeretnének, amit remélnek.
Amúgy ismerik a reményhalat? Tudják, amelyik utoljára, meg.
Mert a remény hal meg utoljára.
Szóval, legyen örömökkel teli, szép hetük!

Szeretettel:
Rozália

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.