Üdvözletem!
Végre teljesen elkészült a helyünk!
A festés miatt megint kipakoltak bennünket pár órára, de már nagyon nehezen viseltük. A fiúk félóránként felnéztek, hogy be lehet-e már bejönni.
Igaz a mondás, mindenhol jó, de legjobb otthon, a saját ágyunkban. Amint látják az ágynemű is alakul. Egy ízléses lyukat sikerült rágnom rá.
Nekem valamit kell csinálnom, nem vagyok az az elfekvő típus.
Azt is láthatják, hogy a fotó kedvéért újra összefeküdtünk, és még Negro sem morog, annyira örült, hogy végre bejöhettünk.
Képzeljék, egy kedves olvasó megjegyezte, hogy már nem is vagyok dundi!
Jól látják kérem, csonttá fogytam a sok munkától. Szólok is az állatvédőknek, hozzanak egy kis plusz tápot, vagy jutifalit.
Amúgy pedig táplálkozom rendesen. Én kérem nem is tudnék anoxeriás lenni.
Mint az a szegény 17 éves holland lány, aki meg is akar halni. Olvastak róla?
Hollandiában lehet hivatalosan eutanáziát kérni, annak, aki súlyos, gyógyíthatatlan beteg, és egy fiatal lány kérvényezte. Szerencsére nem engedték neki, azonban, így elutasította az orvosi kezelést, a mesterséges táplálást. Szándékosan éhen fog halni.
Milyen világ van a kétlábúaknál, hogy ez lehetséges? Nincs körülötte senki, aki segíteni tudna? Hol van ilyenkor a falkája? Akikkel összebújna, mint mi, ha zörög az ég?
Hiszen, előtte van még az egész élet! Most lehet, hogy rossz neki, de holnaptól jó is lehet.
Akár minden nap mehetne vadászni, kertet ásni, postást ugatni, galambot hajtani.
Annyi szép dolog van az életben! Én például alig várom, hogy reggel legyen és futhassak intézkedni.
Azt pedig végképp nem értem, hogy valaki ne szeressen enni! Mondjuk, mostanában én sem érek rá mindig, az ízeket élvezni, csak bekapom az ételt és futok a betolakodóm után.
Hogy beszélek róla, már érzi is a pocim, reggeli idő jön. Vizsike pedig már hangokkal is jelez.
El is köszönök. Legyen szép napjuk, szeressék egymást, figyeljenek a másikra, hogy észrevegyék, ha össze kell bújni amikor zörög az ég.
Szeretettel:
Rozália
