Öreg legénynek nem való a május

Üdvözletem!
Ma megint az öreglegénytől kapnak egy kis monológot.
Gazdiasszonyt mindig meghatja, amikor boldogan, nevetve, ugrálva fut elé, mint egy kis kecske, a hátsó lábait párosan emelve, csámpázva.
Amikor az augusztusi napon sütteti, melegíti, öreg irháját. Amikor ránéz, és vaksi szemeiben már nem egy kisfickó lelkének tüze lángol, csak egy vaksi öreglegény szelíd kérdése.
Fogadják szeretettel ezt a rövid kis verset. Legyen csodás hetük, legyenek türelmesek egymással és szeressék az öregeket, ha van rá módjuk.
Főleg pedig szeressék az Életet, mert az idő gyorsan repül. A homokóra pedig könyörtelenül pereg, pereg.

Öreg legénynek nem való a május…

Az augusztus, az való nekem,
Amikor enyhül a hőség, a szelíd napot szeretem.
Nem való már nekem a forró szerelem,
De a lágy ölelést, azt nagyon szeretem.

A karosszériám, kicsit megkopott.
Szám is őszül, mely egykor csókokat lopott.
Életerőt sokat kaptam, éltem is vele,
Volt magasban, s mélyben, életem kereke.

Nem bánom, hogy megöregedtem,
Hiszen az életből, sok mindent megéltem.
Sokat küzdöttem, és sokat szeretettem,
Mire ily leharcolt, vén fickó lehettem.

Az öregség nem betegség,
Bár gyakran mardos az éhség,
Nem jól látok, és nem jól hallok,
Egyet azonban biztosan tudok,
Hogy örökké élni, és enni akarok!

Szeretettel:
Negro

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.