Üdvözletem!
– Hé, vizsla! Melyik út megyen itt Budára?
– Az! – mutatja Vizsike, nyomórúd helyett a jobb mancsával, miközben, talán, Toldiról álmodik.
Amint látják, sziesztázunk. Nekem sokat kell pihennem, hogy a pillangó a torkomban ne csapkodjon a szárnyaival, mert köhögnöm kell tőle.
Látják Vizsike milyen szemérmetlen jószág? A kiskorúak kedvéért, eltakartuk a locsoló berendezés mutatósabb részét.
Ránk fér a pihenés. A napokban alig aludtunk.
Én köhögtem, tüsszögtem, Vizsi nyafogott.
– Segítsen már valaki! Nem tudunk aludni, mert köhög a Rozi!
Gazdiasszony nem büdöskutyázott, mert már tiszták vagyunk, csak kiengedett bennünket, majd, amikor visszajöttünk, bejöhettem szobakutyálkodni.
Gazdi sem aludt jól. A napokban leesett a létráról, megütötte a farhátát, főleg, annak előtag részét. A nadrágja is lerongyolódott róla.
Csapás hátán csapás!
Milyen Áldás hava ez? Jobb is, ha véget ér, és jön az augusztus, a Kisasszony hava.
Tudták, hogy a szó eredeti jelentése, szerencsés? Az augur madárjósra utalva, akinek jóslata szerencsét jelentett. Augustus császár nevének értelme pedig a „legszerencsésebb”. Egész pályafutása szerencsés volt, de a legtöbb jó ebben az időszakban történt vele, ezért nevezte át Sextilisről, augusztusra, az év nyolcadik hónapját, illetve vette fel ezt a nevet.
A keresztény egyház Kisasszony havának nevezte, a Boldogságos Szűz Mária mennybemenetelének ünnepe, 15.-e miatt.
A székely naptár szerint pedig új kenyér hava.
Szóval, szerencsés időszaknak nézünk elébe!
Ma éjszaka, már mindenki aludt nálunk. Mi ez, ha nem szerencse? És még el sem kezdődött az augusztus hónap!
Amúgy pedig csak figyeljenek arra, amit ugatok, mert:
„Olykor egy bolond mondja ki az igazságot, olykor a gyerek. Mindig az, aki a szeretetből vett igazsághoz közelebb áll.”
Én még hozzá tenném, hogy olykor egy kiskutya.
Legyen csodás napjuk, tele szerencsével!
Én pedig hálásan köszönöm a sok jó szót, a szeretetet, gyógyító üzenetet, amit kaptam Önöktől! Szerencsés vagyok, hogy ennyi jó ember van köröttem!
Szeretettel:
Rozália
