Első világvége túlélése

Üdvözletem!

Jelentem a mai világvégét szerencsésen túléltük!
A tartalék tápot meg lehet enni, majd újat venni. Bevallom őszintén, mi már meg is ettük.
Hogy miért úsztuk meg a mai reggelt? Hát azért, mert plusz két fő is csatlakozott a meditációhoz!
Az történt, hogy nem csak a gazdiasszony, de Vizsi is tudta a pontos kezdési időpontot. 
Ugyanis, amint a kétlábú nőstény feltette a fülhallgatót, 6 óra tíz perckor, Vizsike, szokásával ellentétben nem aludt hétig, hanem benézett az üvegajtón és bőgött, nyávogott, nyafogott, hogy most kimenne megnézni a különleges holdállást.
Gazdiasszony azonban nem lelkesedett az ötlettől. Mindhármunkat visszazavart a kuckónkba, és egy kispárnával nyomatékosította az életveszélyes fenyegetést, hogy halál fia lesz, aki fél órán belül meg mer mozdulni!
Gazdi szerint, azonnal lementünk alfába és hét óráig meditáltunk. Kicsit tovább is a kelleténél. Sőt, reggeli után is feltűnő csend volt egy ideig.
Hát így maradt el a világvége, mert a két fiú is csatlakozott a meditációhoz.
Már kaptuk is a visszajelzést. hogy meg volt a létszám, várhatjuk a csodát!
Kérem, mi már annyi csodát megértünk, hogy semmin sem csodálkozunk.
Jőjjenek hát a plejádiak, a világbéke, a fény és a szeretet!
Hozzanak magukkal tápot, mert én a miénkből nem adok!
Szeretettel:
Rozália

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.