Üdvözletem!
Délutáni sziesztázunk Vizsikével.
Látják, hogy ragaszkodik ez a férfi? Ha nem bújok hozzá, ő helyezkedik úgy, hogy összeérjünk.
Azt mondja, szeret engem, soványan is és kövéren is. Boldog velem.
Csak ne egyem meg a tápját.
Amúgy, néha már terhes a nagy ragaszkodása. Este nem hajlandó addig elaludni, míg be nem jövök. Miatta, sokszor korábban kell lefeküdnöm, mert reklamál.
A minap is, hajnalban kikéredzkedtem egy kis ügyintézésre. Ő is kijött velem, majd visszafeküdt. Egy idő után hiányoztam neki, hát kiállt a teraszra és teli torokból üvölteni kezdett.
– Roziiii!!! Gyere már be, nem tudok elaludni! Vauuuuu!
Gondolhatják, hogy azonnal beparancsoltak bennünket.
Amúgy, engem úgy kezelnek, mint régen, egy gyermeket, nincs szabad akaratom. Azt mondják, hogy jobban tudják mi jó nekem, mert gyermek eszem van.
Ma már a gyermekeknek azonban jogaik vannak. Eldönthetik, hogy férfiak akarnak lenni vagy nők majd felnőtt korukban, hogy élni akarnak vagy meghalni.
Sajnos, a kislány, akiről tegnap írtunk, valóban meghalt már.
Volt falkája. Engedték meghalni. Otthon.
Még csak 17 éves volt, de elfogadták az akaratát, hogy meg akar halni.
Gyermek volt és depressziós. Segíteni kellett volna, nem elengedni.
Szerintem. De, én csak egy kutya vagyok.
Amikor fiatalabb voltam, fogalmam sem volt róla, hogy később, milyen helyre kerülök, milyen falkám, milyen sorsom lesz. Mi lett volna velem, ha feladom, amikor nehezebb időszakban voltunk a gazdimmal?
És még annyit mondanék, hogy mi, kutyák, macskák, madarak, a végsőkig küzdünk a kölykünkért.
Mondjuk, én például vettem volna neki egy kutyát.
Vagy etettem volna vele rukkolát. Az állítólag a pszichés betegségekre hat, a Hogy ne halj meg c. könyv szerint.
És vannak még ötleteim.
Persze, igazából nem tudjuk, mi történt, és más sorsában könnyű okoskodni.
De, hát én megtehetem. Csak egy kutya vagyok. Gazdiasszony szerint azonban érett lélek.
Amúgy szerintem is.
Gazdim szerint pedig navvadász. Mostanában így is hívnak. Navvadász.
Megyek is, körülnézek a birtokon, ahogy jó kutyához illik.
Szeretek kutya lenni.
Ha majd ember leszek, azt is szeretni fogom.
És reggelizni is szeretek. Megyek is, megnézem, mi van az ingyenkonyhán.
Önök is reggelizzenek, és szeressék, becsüljék meg az életüket. Nem mindenkinek jut lehetőség. Gondoljanak csak az indulásra.
Uff! Én ugattam.
Szeretettel:
Rozália
