Üdvözletem!
Ma nemalvós éjszakánk volt.
Ez csak a kétlábúaknak probléma, mert, amint látják, mi délután is szunyókálunk pár órát.
Gazdiasszony, reggel 7-re kapott időpontot fogorvoshoz, a városban, ezért az esti fekvésnél életveszélyesen megfenyegette Vizsikét, hogy ne merje hajnalban felkelteni.
Nem is kellett, mert én már felkeltettem éjfél után.
Észleltem ugyanis, hogy a fekete cica, jóízűen grasszál az udvarunkon.
Ez az egérfaló, napközben is gyakran járkál, felemelt farokkal a kerítésünk mellett. Az utca végén lakik, csak a bosszantásunkra látogat fel. Miközben elsétál, oldalról lesi a hatást. Én, rendszeresen meg is ígérem neki, hogy egyszer kifordítom a bundájából, ha elkapom!
Visszatérve, először visszafogottan böfögtem, böf-böf, majd ugatva jeleztem, hogy ki szeretnék menni, széttépni a betolakodót.
Sikerült is felkelteni gazdiasszonyt, aki halkan csendre intett, majd a párnát fejére húzva, próbált tovább aludni.
Ekkor azonban Vizsike segítségemre sietett. Míg én ácsorogtam a kutyaajtó előtt, hátha kinyílik magától, Vizsike a nyám-nyám, auuu-uu- meee, vüf, vüf hangokat hallatva, kapargatta, farkával verte a szobaajtót.
Gazdiasszony ekkor feladta, és kevésbé kultúrált arcát mutatva, büdöskutyázva megjelent, majd kinyitotta a kutyaajtót.
Én kirohantam, Vizsike megnyugodva visszafeküdt aludni. Ugattam párat a kerítés mellett, majd én is visszafeküdtem.
A szobában alvó Negro, csak álmában, visszafogottan ugatott, bár ő alapból is horkol, mint egy dán dog.
Most, jóízűen alszunk minden, csak gazdiasszony írogat és készül a fogorvoshoz.
Nem értem én ezeket a kétlábúakat! Miért nem alszanak éjjel???
Remélem, Önök jól aludtak. Legyen szép napjuk!
Szeretettel:
Rozália