Rómeó és Rozika

A történet, amit most elmesélek, a beteljesületlen, igaz szerelemről szól. Arról, hogyan szerettem bele, valamikor, réges-régen, egy nemes tacskóba, Rómeóba.

Egyik előző életemben történt, hogy Veronában éltem a családommal. Amikor nagylány lettem, a születésnapomra nagy ünnepséget rendeztek.

Látják milyen szép és titokzatos voltam akkoriban? Remélem, felismernek.

Szóval a bálba beszökött, a családom által gyűlölt, ellenséges család fia, Rómeó. A két család közötti viszály okát már homály fedte, csak a kölcsönös gyűlölet érzését ápolták generációk óta.

Rómeóval történő találkozásunk, szerelem volt első látásra! Azonnal tudtam, hogy összetartozunk. Szívünk egyszerre dobbant, miközben táncoltunk, egész éjjel. A mancsaim végétől a fejem búbjáig bizsergett minden porcikám, amikor hozzámért. Elvarázsolódtunk. Ilyen lehet a menyország, ahol két test nélküli lélek, egyesülve lebeg az időtlenségben.

Mi azonban (tacskó)testben, és földi időben éltünk, és a bálnak vége lett. Én, a ház erkélyén keseregtem amiatt, hogy az ellenséges család fiába szerettem bele, amikor válasz érkezett a kertből. Szerelmem sem tudott elválni tőlem.

Bevallottuk érzéseinket, és örök hűséget fogadtunk egymásnak. Elhatároztuk, hogy titokban összeházasodunk.

Szerelmem, Rómeó, megbeszélte Lőrinc baráttal, hogy szentesíti szerelmünket, összead bennünket Isten színe előtt.

A föld felett lebegtem a boldogságtól. amikor megtudtam, hogy szerelmem, megölte unokatestvéremet. Én, ugyan megbocsátottam, de tudtam, hogy családom gyűlölete csak fokozódik Rómeó és családja iránt. Az érzéseimen azonban nem tudtam és nem is akartam változtatni. Boldog voltam, mint előtte soha!

„Mert erős a szeretet, mint a halál, kemény, mint a sír a buzgó szerelem, lángjai tűznek lángjai” (Énekek éneke)

 

Rómeót, a gyilkosság miatt száműzik a városból. De előtte még meglátogat, és szerelmünk, ha rövid időre is, de beteljesül. A nászéjszaka után Mantovába menekül.

Én egyedül maradok, de kitartok szerelmem mellett. Egy tacsó, pláne egy nőstény tacskó, tudja mi a hűség!

„Gyalázzam azt, ki férjem és uram?” „Ki áldjon téged, ha háromórás asszonyod megátkoz?”

Vártam hát hűségesen Rómeómra. Közben segítőnk, Lőrinc barát kitalálta, hogyan tudnánk, a külvilág akarata ellenére egymáséi lenni. Olyan mérget adott nekem, ami csak lebénít egy időre, de feléledek. Rómeómnak megüzente, hogy mit tervez. Sajnos azonban, halálom híre előbb ért oda, mint a szolga az üzenettel, így szerelmem kétségbe esve rohant hozzám.

Zokogva borult cser-barna irhámra, és kiitta a maradék mérget, amit mellettem talált.

Mire feléledtem, már csak szerelmem holt testét találtam. Tettem, amit a sors nekem rendelt abban az életemben. Követtem.

Tudtam azonban, hogy nekünk,

Lesz egy emberként megélt másik életünk,

Egy beteljesült, igaz szerelmünk.

Még tacskóbőrben élek, de lelkem egyre emelkedik,

A következő inkarnációban, embernek születik.

 

 

 

 

 

 

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.