Üdvözletem!

Mostanában sokat vadászom, és meleg is van, ezért beugrottunk Vizsikével, egy kis napközbeni sziesztára.
Valamit érzek a ház körül, mert járom a külső helyiségeket, fatárolókat. Sőt! A fiúk is beszállnak időnként.
Pedig egyik rozzantabb, mint a másik. 
A múlt héten Vizsike, alig tudott egyik reggel lábra állni, ezért nagyon megijedtünk. Hívtuk az orvost, aki éppen szabadságon volt, elutazott. Persze, pont elfogyott az ízületére szedett gyógyszer is, így ember gyógyszert ajánlott a pár napig, míg megjön.
A nagyfiúnk azonban, délben már a kapuban várt bennünket, mire hoztuk a gyógyszert. Pont, mint Negro a múltkor.
Most pedig közösen vadászgatunk. Főleg én. Szó szerint, éjjel, nappal, ha kimehetek.
Hallottam, hogy gazdimék arról beszélnek, hogy nem adom fel, bármi is az, amit keresek.
Tegnap, még az udvaron sült husi falatért sem álltam sorba a fiúkkal, úgy kellett kiabálni értem. Bekaptam, és már futottam is vissza. Gazdim utánam szólt:
– Legalább igyál egy kis vizet!
Visszafordultam, és a kedvéért ittam egy keveset. Nagyon megörült, hogy megértettem és megtettem. Oly kevéssel boldoggá lehet tenni a kétlábúakat!
És igen, én nem adok fel soha, semmit!
Ahogy a fiúk sem.
Negro, hiába már 17 év körüli, rosszul hall, rosszul lát, foga is alig van, van viszont egy kis gerincsérve, de próbál főnökösködni még mindig, Vizsi felett.
Vizsi is lassan már 12 éves lesz, és a fajta jellegzetes ízületi betegségben szenved. Sokszor alig tud lábra állni, főleg az indulás nehéz neki. De nem fekszik el, szinte egész nap mozog ő is.
Amikor Sheldon unokaöcsénk is nálunk van, fantasztikus érzés nézni négyünket, ahogy futunk intézkedni, egytől tizenhét évesig. Messziről meg sem lehet különböztetni bennünket kor szerint, olyan aktívak vagyunk.
Példát lehet és kell venni rólunk.
Tudjuk, hogy vannak az olvasóink között, akik nehéz körülmények között élnek, és olyanok is, akik betegséggel küzdenek, és vannak magányosok is.
Nekik szól ez a példa. Hogy soha, semmit nem adunk fel! Mert, amíg élünk esélyünk van egy jobb életre, gyógyulásra, társ találásra.
Csak nem szabad feladni és beletörődni!