Üdvözletem!

A képen Norát látják, a hörcsögöt. Igaz, hogy nem tacskó, még csak nem is kutya, de ő is igazán különleges kis jószág!

A régi olvasók már ismerhetik, mert írtunk róla, amikor nálunk nyaralt. Sok képünk van, de ez a kedvencem.

Amint látják, ízig vérig nőstény.

– Nincs egy rongyom, amit felvegyek!- mondja a szekrény előtt állva.

Pedig már ő is „benne van a korban”. Magyarán szólva egy matróna.

Ráadásul rendkívül alacsony is. Én sem vagyok egy Góliát, de ő aztán tényleg törpe. Még bennünket is óriásnak lát, még sem fél senkitől.

Apropó, törpe!

Tudták, hogy este alacsonyabbak vagyunk, mint reggel? Nálunk annyira nem mérhető, de a kétlábúaknál, egy 180 cm magas embernél, már 3-4 centiméter a különbség, ha sokat áll, vagy megy napközben. A gravitáció összenyom bennünket.

Visszatérve Norára, aki már reggel is törpe, majdnem annyit tud, mint egy kutya. Hallgat a nevére, ha hívják, és kedve is van, odajön. Lehet vele játszani, babakocsiban tologatni. Ő is tud kunyerálni, ha látja, hogy valaki eszik.

Apropó evés! Lassan reggeli idő van, és ma mindenki korán kelt.

Most megyünk is, magunktól enni. Hiszik, vagy sem, nem mindig van ez így. A múlt héten, egy nap, a szomszéd adott nekünk reggelit.

Hát kérem, egyedül Negro ment ki a hajnali invitálásra. Mi, Vizsivel, bent lapítottunk, míg meg nem verték ajtót.

Állítólag, szép kis házőrzők vagyunk! Na, de kérem! Miért kell alvásidőben idegeneknek mászkálni nálunk?!

Amúgy, valóban szépek vagyunk!

És most önként megyünk reggelizni.

Legyen szép napjuk, kitartás, holnap hétvége!

Szeretettel:

Rozália, Negro, Vizsi, Sheldon és Nora a hörcsög