Üdvözletem!

Jól nézzék meg a képet, mert ilyent nem sokat látnak!

A különleges része, Sheldon unokaöcsénk lábai között látható.

Igen, jól látják, egy hörcsögöt, (Norát) ölelget nagy szeretettel!

A kép is különleges, de a két kis lény még jobban. Ledöntik a sztereotípiát, mely szerint ősi ellenségek. A génjeikben kódolt az ösztön, ez azonban felülíródott. A szeretet felülírta.

Sheldon igazán különleges kis lény. Pitbullba szerelmes, hörcsögökkel barátkozik, és a tükörben, talán embernek látja magát.

Gazdiasszony szerint mindannyian különlegesek vagyunk. Minden lény, aki lehetőséget kapott az életre. Mindannyiunkban rejtőznek különleges képességek, adottságok. A világ azonban beskatulyáz bennünket, és mi beállunk a sorba.

Sheldon azonban lehet az, aki. Bár szobakutya, nagyon sokat van a természetben, nagy szereteteben és szabadságban nő fel.

Nincsenek vele szemben elvárások, hogy milyennek kell lennie. Bizonyítványt sem állítanak ki róla, ahogy mostanában sok kis kétlábúról. Amivel aztán minősítik őket, és letörik a szárnyaikat. Elveszik a kedvüket attól, hogy különlegesen merjenek lenni.

Be kell állni a sorba.

A tacskó, legyen tacsó, a hörcsög legyen hörcsög.

Mert valahol, valakik megmondják, hogy milyennek kell lenni.

Önök ne legyenek olyanok! Maradjanak különlegesek, és hagyják a gyermekeiket, a kutyáikat, a hörcsögjüket, hogy különlegesek legyenek.

Pont, mint mi! Mi különlegesen éhesek vagyunk már, mert egész éjjel nem ettünk.

Legyen csodás napjuk, és emlékezzenek rá, milyen volt, amikor még szárnyaik voltak!

Szeretettel:

Rozália