Üdvözletem!
– Többet ne vigyétek el a barátomat! – mondtam, amikor szombaton délután visszahozták Vizsikét.
Nem fogják elhinni, de megint bevitték az ügyeletre.
Szombat reggelre ugyanis az oldalán keletkezett egy kis folyadékkal telt dudor.
Gondolták, hogy a műtét miatt lehet, és majd felszívódik.
Délutánra azonban egyre nagyobb lett.
Gazdim, lámpával felszerelkezve közeledett, hogy megnézi, mert gazdiasszony aggódni kezdett.
Éppen csak hozzáért Vizsikéhez, amikor az hatalmasat visított.
A szokásos forgatókönyv, saját állatorvos, aki éppen úton van, körzeti ügyeletes, akinek nem érdemes kijönni, mert helyszínen nem tudna segíteni, ha kell, rendelője nincs, maradt a városi ügyelet.
Ott közölték, hogy vihetik, és hogy alap ügyeleti díj is van, tudjanak róla.
Művészurat bevitték, aki már ismerősként ballagott be a rendelőbe, és mosolyogva tűrte a vizsgálatot. Pedig alaposan megtapogatták az oldalát, hasát, és cseppet sem sikoltozott.
A vizsgálat után közölték, hogy nem tesznek semmit, mert valószínűleg fel fog szívódni magától. Ha mégsem, és tovább nőne, hozzák vissza. Annyiban azért rendes volt a doktornő, hogy csak a felét kérte el az ügyeleti díjnak.
– Azért ez a gyomorideg megfizethetetlen- mondta gazdim, amikor hazafelé autóztak.
Ezen gazdiasszony akkorát nevetett, hogy az utat végig viháncolták a megkönnyebbüléstől. A Művészurat pedig megfenyegették, hogy agyon csapják, ha még egyszer előad egy nagyjelenetet.
Azóta a dudor felszívódott, és Vizsike művészúr lesoványodva, de egyre nagyobb szájjal eszik, iszik, jön, megy, követelődzik, sőt egy keveset labdázni is próbált.
A karácsonyi bejglik és sütik elkészültek két állatorvosi rendelés között. A többire pedig azt mondjuk, amit gazdim olvasott valahol:
Nem a Köjál jön karácsonykor, hanem a Jézuska!
Ennek figyelembevételével kívánunk további békés készülődést. Legyen szép napjuk, a betegek gyógyuljanak és bízzanak!♥️
