Tengerparton ül, e szép legény,
Kinek élete, máris kész regény.
Ellenállni neki, mely nőstény tudna?
Akár kettő, akár négy lábon futna.

Apró testében szerelmes szív dobog,
Tudják, ez amolyan ifjú férfi dolog.
Megszeretni egyet, majd egy másikat,
A szerelem nem vak, csak válogat.

Lázasan keresi, azt, az egyetlen egyet,
Akit majd testestül, lelkestül szerethet.
Pitbullok, tacskók, nem számít a fajta,
Ha szerelmes valaki, vagy a vágya hajtja.

Merre jársz kedvesem, hol keresselek?
Létezel, vagy szerelmemmel életre keltselek?
Elönt a forróság, ha csak rád gondolok,
Lehunyt szemmel, én máris csókolok.

Hosszú orrod alatt, puha szájad keresem,
Mily jó érzés, hozzád bújni kedvesem!
Fejemet izmos kebledre hajtom,
S a szíved fölé helyezem az arcom.

Összeölelkezve szép jövőt álmodunk,
Ahol örökké egymás mellett futkosunk.
Közösen ássuk a kertben a lyukat,
A futtatóban sem hagyjuk el a másikat.

Este, összebújva nagyokat durmolunk,
Amit csak akarunk, olyant álmodunk.
Lehetünk pillangók, halak, vagy madarak,
De soha többé el nem hagyjuk a másikat.

Talán egyszer, mi is emberek leszünk,
Férfiként és nőként rajongva szeretünk.
Akkor is majd keressük egymást,
Szívből, sohasem szeretnénk mást.

Lejegyezte, szeretettel:
Rozália