Te jó ég! Mit akarsz azzal az izével? Csak nem szurit adni???????

Bocsánat a bevezetőért, de kérem, a kétlábú nőstény megvadult! Napok óta kerget egy villogó izével, állítólag fényképet akar rólam készíteni. Talán, most sikerült és békén hagy egy darabig.

Kérem, most látom a képen, hogy csonttá fogytam!!!

Ide vezetett a sok koplaltatás! Most szégyellhetik magukat. A gazdi szerint a hátam még mindig széles, mint egy hátaslónak, a hasam pedig azért lapos, mert ivartalanítottak. Ami igaz is meg nem is. Mert kérem engem valóban ivartalanítottak, de nyilvánvalóan kevés az élelem, amihez hozzájutok. Amúgy meg, a nyár elején, a sok békázástól rosszul lettem, napokig nem ettem. Ilyenkor pedig olvadnak le a kilók.

Azt kérem, nem bánom, ha a becenevem megmarad, már megszerettem, és legalább nem lesz gond, ha újra felszedek pár dekát.

Visszatérek az előző írásomhoz, mert Szettiről azt még el kell mondanom, hogy igyekezett meghálálni a befogadást.

Az történt kérem, hogy a nőstény gazdi a kerítésen kívül rendezkedett, Szettivel együtt. Az a kutya kérem olyan szófogadó volt, hogy ki lehetett engedni, soha el nem ment. Ekkor azonban elvágtatott, amennyire nagy hátsója engedte. Szinte rengett a föld alatta, mert meglehetősen jó húsban volt. Igyekezett pótolni a koplalási időszakot, mindig evett volna.

A gazdi döbbenten nézte, hogy eltűnik, majd rövid idő múlva jön vissza, és valami lóg a szájában. Amikor visszaért, ledobott egy patkányt a gazdi lába elé.

Az kérem, nem értékelte a hőstettet, és a zsákmány sem kellett neki, hanem veszett üvöltéssel vágtatott vissza a kertbe.

Szettinek, a kerítés futtatóknál eltöltött időszak neveltetési hiányosságainak köszönhetően, fogalma sem volt arról, hogy a kétlábú nőstények születetten ellenszenvvel viseltetnek a rágcsálók, (ahogy a kisnőstény mondta, rágcsávók) bizonyos fajtái iránt, ezért felkapta a zsákmányt és utána futott! Szó szerint végig üldözte, a házig, a legnagyobb jóindulattal. Ott kérem a küszöbre helyezte a zsákmányt, a biztonság kedvéért, hátha a kétlábú nőstény mégis meggondolja magát, és igényt tart rá.

Kérem, Szetti hátrányos gyermekkorának köszönhetően azt sem tudta, hogy mit illik és mit nem étkezés után.

Egy alkalommal, a nőstény gazdi látta, hogy valami kilóg a szájából. Mivel étkezés után voltak, felmerült benne, hogy összeszedett egy fogpiszkálót valahonnan. Gyanútlanul kihúzta a fogai közül, hát kérem, egy fészekből kiesett csupasz fiókát szopogatott, mint egy nyalókát.

Kérem, igaz, hogy a jó modorral kapcsolatosan voltak hiányosságai, de a szíve aranyból volt. Ő fogadta be Negrot is, aki már napok óta kóborolt a környéken, de befogni nem lehetett, mert nagyon félt mindenkitől.

Vele kérem babázni is lehetett. Boldogan tűrte, hogy takaróba pólyázzák, simán elaludt az altatódaltól, sőt a cumisüvegből is ügyesen itta a tejet, a kétlábú kisnőstény nagy örömére, aki mindig vele babázott, ha kijött.

Itt kérem, a babázást másik lánykutya is tűrte, az első tacskó. Azt kérem, a városban, babakocsiban tologatta sétáltatás közben a kisgazdája. Betakarva, bébi sapkával a fején.  Az egyik szomszéd kedveskedve behajolt, hogy megnézze, milyen babája van. Hát kérem, mint a mesében, amikor a farkas feküdt a nagymama helyett az ágyban, olyan látvány fogadta. Ráadásul Morzsa már unta is a fekvést, így vicsorogva rámorrantott az érdeklődőre. A sétáltatás e formájának akkor lett vége, amikor Morzsa hízni kezdett, és kipottyant a babakocsi kartonpapír alján.

Ebből is látszik, kérem, hogy haszna is lehet a felszedett kilóknak.