Üdvözletem!

Sormintában vagyunk. Egy sima, egy fordított, egy sima.
Már nem emlékszem, milyen apropóból feküdtünk egymás mögé, mert ez is egy régebbi kép. Még kint vagyunk napközben, csak az előszobába jöhetünk be szundikálni.
Gazdiasszony megint agynevelő iskolában volt, és hiszik vagy sem, gondolatban elbeszélgetett velem. Azt kérte tőlem, hogy később keljek egy órával, mint szoktam.
Eljutott hozzám, később keltem. Csakhogy ma egy órával visszaállítottuk az időmérőket! Papírforma szerint ugyanott vagyunk.
Egyéb haszna is volt számunkra a tanfolyamnak, mert gazdiasszony ott hallott Kokoról, akiről most mesélni fogunk.

Biztosan többen is ismerték, hiszen ő volt az a gorilla, akit a gondozója megtanított jelnyelven beszélni. Persze, a tudósok vitatták, hogy emberi módon beszélt, és gondolkodott volna, de a lényeg, hogy lehetett vele kommunikálni. Megértett dolgokat, és megértette magát.
Sőt! Még füllenteni is megtanult! Előfordult, hogy levert egy polcot, és összetörte a rajta lévő dolgokat. Amikor megkérdezték tőle, ki tette, azt, az egyik gondozójára fogta.
Igazán híres akkor lett, amikor örökbe fogadott egy kiscicát. Úgy szerette, és gondozta, mintha a saját kölyke lett volna. Sajnos, pár hónap múlva a kis kedvencet elütötte egy autó. Amikor meghalt, Koko úgy gyászolt, mint egy ember. A „szomorú”, „rossz”, „sírás” szavakkal jelezte fájdalmát, és búskomor lett.
Kapott másik cicát, de azzal már nem foglalkozott annyit. Azt jelezte a gondozójának, hogy saját bébit szeretne. Ekkor udvarlót hoztak neki. A szerelem azonban nem lobbant lángra közöttük, csupán barátként éltek egymás mellett. Amikor a hím gorilla meghalt, egy újabb udvarlót is bemutattak, de ő sem volt az Igazi.
Még hogy az állatok csak ösztönlények?! Sokkal több van bennünk, mint sokan azt hiszik. Csakhogy, ahhoz meg kell ismerni bennünket és foglalkozni velünk, tanítani bennünket. Ez persze mindenkire érvényes alapigazság. Akit szeretnek, akit tanítanak, akivel foglalkoznak, az sokkal többre képes, akár ember, akár gorilla, akár kutya.
Állítólag Koko, a párizsi klímacsúcs kapcsán üzent az emberiségnek, hogy az „emberek buták, és sír miattuk”.
Gazdiasszony szerint az már tényleg szomorú, hogy egy majom is lebutázza a teremtés koronáit. „Sietni kell a Földet meggyógyítani, mert a természet figyel minket.” – mondta, illetve mutogatta.
Ezt ma már tényleg mindenki elmondja, tudósok, gyermekek, majmok. Már csak a Föld nem szólalt meg. Az azonban biztos, hogy Gaia sem emberi nyelven fog megnyilatkozni, mégis mindenki észre fogja venni.
Amúgy, Koko 46 éves korában halt meg. Nyilván csak az állatkertben tartott gorillák korát ismerjük, a legöregebb 60 évig élt.

Én is szeretnék szép kort megélni, ezért megyek is a testemet táplálni.
Illetve, csak mennék, azonban, állítólag még nem jött el az ideje. Majd egy óra múlva. De kérem! Az én testem nem óra, amit át lehet állítani!
Szóval, most éhezünk egy fél órát.
Önök azonban reggelizzenek bátran, és legyen szép, békés vasárnapjuk!
Szeretettel:
Rozália