Kakasper

Üdvözletem!

Kisöregünk, mint a ma született bárány, olyan ártatlanul, békésen szundikál reggeli után.
Álmos, mert éjszaka sokat sóhajtozott. Gazdi szerint szerelmes.
Az őszi szerelem van rajta. Illetve már csak annak a lenyomata. Valahonnan mélyről jelez, valami ősösztön, hogy nyomot kellene hagynia a világban. A lényét átörökíteni, az életet továbbadni, mielőtt kilép a színpadról.
Nem vár tőle a létezés nagy dolgokat. Élni, és az éltet tovább adni.
Biológiailag, minden létező alapprogramja ez, ameddig tudatosan felül nem írják. Például, nem kasztrálják. Negronál ez elmaradt, így ő még ma, kicsit fogatlanul, kicsit süketen, kicsit vakon is, igazi kis fickó.

Olyan, mint a szomszéd kakasa volt, ameddig el nem tűnt. Nem tudjuk pontosan hová, de gyanítjuk, hogy végezte, egy nagy fazék felé sodorta, ahol forró fürdő várta.
Ez most arról jutott eszembe, hogy hallom, egy távolabbi szomszéd, tarajos szárnyasának reggeli énekét.
Szóval, ha nem mi keltjük, akkor ő kelti fel a Napot!
Kérdem én, az ő kukorékolása nem zavar senkit?
Őt nem kellene kivertkutyálni? Neki szabad hajnalban kelni, hangoskodni?

Amúgy nem ördögtől való a kérdés, mert régebben olvastuk, hogy Franciaországban voltak, aki úgy gondolták, hogy nincs joga.
A cikk szerint, egy falusi szálláshelyen üdülő, városi család, feljelentette a szomszéd kakasát, mert nem tudtak tőle a nyaralás alatt pihenni.
Mivel az ötlet meglehetősen nonszensz, csak arra tudunk gondolni, hogy kártérítést akartak. Mondjuk, láttunk rá már elég példát, hogy milyen személyiségi jogok alapján kaptak manapság, akár gyilkosok is kártérítést, így a történet igaz is lehet.
A lényeg azonban az, hogy győzött az igazság és a kakas megnyerte a pert!
Hivatalosan is elismerték, hogy joga van hajnalban kukorékolni, akár akar valaki felkelni, akár nem.
Amúgy, a kakasoknak már csak azért is korán kell kelni, mert a mondás szerint, amikor a tyúkok felkelnek, már nem jutnak szóhoz.
Ami igaz is, mert egész nap halljuk őket a szomszédban, hogy dumálnak. Vizsike kismiska hozzájuk képest.
– Kot, kot, kot, kot – meséli az egyik. Mire a másik:
– Csodááálkozom, csodááálkozom!

Én azonban nem csodálkozom, hogy korog a pocim. Régen volt az ebéd, tegnap.
Azt a pár szem diót és néhány száz jutifalit nem számolom, amit délután kaptunk. Sheldon unokaöcsénk ugyanis nálunk járt, és bemutatózott. Kutyasuliba jár, ezért tanult már ezt-azt, A tudás pedig akkor az igazi, ha tovább adjuk, így bennünket is tanítottak. Én mondom nagyszerű dolog az iskola! A legjobb része pedig, a jutifali osztás.
Szóval, készülünk a reggelire. Remélem, jól telt az ünnep, és kipihenték magukat a hét második felére.
Egyenek Önök is valami finomat és legyen csodás napjuk!

Szeretettel:
Rozália

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.