Vörös Rébék, Rongyláb Jani és a Csókkirály

Üdvözletem!

Nézzenek ránk! Hát nem magunk vagyunk az ártatlanság???
Vörös Rébék, Rongyláb Jani és a Csókkirály.
Merthogy, én egy boszorkány vagyok, állítólag. Negro úgy dobálja a hátsóját, hogy a legjobb táncosnak is becsületére válna, Vizsike pedig megtanult tőlem csókolni, és lépten, nyomon gyakorolja.

Tegnap nem jelentkeztünk, most elmesélem a múlt napok történéseit.
Engem kérem zoknival vertek!
Most, őszintén! Tudnának Önök egy kutyát zoknival verni???
Ugye, hogy nem?!
Hallottam én kérem olyanról, hogy valakit szemmel vertek, de, hogy zoknival???

Ráadásuk, le vörösrébékeztek.
Az történt kérem, hogy tegnapelőtt, nekem, éjszaka megint dolgom volt, gazdiasszony pedig aludni akart.
Gazdim nem csak akart, Ő aludt is.
Szóval, a kétlábú nőstény, nem vette jó néven, hogy ki akartam menni. Fél tizenegykor még kiengedett, de ½ 3-kor már fúriává változott. És még én vagyok a vörösrébék??
-Helyedre, helyedre! – kiabálta, és fejére húzta a párnáját.
Makacsnak, makacs ő is, de én kitartóbb vagyok, vertem az ajtót.
Kialakult egy csiki-csuki játék közöttünk.
Ajtó ki, gazdiasszony ki, felkap, helyemre tesz, visszamegy, ágyba fekszik. Én ki, ajtó kaparás, gazdiasszony ki, helyre tesz, visszamegy, fekszik. Én ki, ajtó kaparás, gazdiasszony ki, zoknival fenékre csap. Semmi. Ki akarok menni.

Haditanács. A főnökséget vissza kell szerezni! – döntöttek a kétlábúak. Tegnap, gazdiasszony átment egy másik szobába aludni, gazdim pedig átvette a kutyanevelést. Közben Sheldon unokaöcsém is nálunk aludt, kisgazdiékkal együtt.
Akinek van fantáziája, el tudja képzelni az éjszakánkat.

Napközben, gazdiasszony, agy átnevelő tanfolyamon volt a városban, mi pedig gazdimmal, otthon maradtunk.
A Főnök kemény intézkedést hozott, nem mehettünk be napközben szundikálni. Estére úgy elfáradtunk, hogy senkinek nem volt kedve éjjel őrjáratozni.
Aludtunk.

A Vörös Rébékről jut eszembe!
Bizonyára tudják, hogy az, egy Arany János ballada címe, melyben egy asszony varjú képében boszorkánykodik.
Gazdimék, szombaton, a fővárosba kirándultak. Mielőtt a vár sétára indultak, az idegenvezető felhívta a figyelmüket, hogy vigyázzanak a fekete madarakkal. Azt nem tudta megmondani, hogy holló, vagy szarka, vagy varjúféle, akitől tartani kell, de többször járt úgy csoporttal, hogy valakit közülük, megtámadott egy fekete madár! A fejére repült, és megcsőrözte! Szóval, ne barátkozzanak velük, zavarják el, ha közelítenek.

Amikor elmesélték, én rögtön tudtam, hogy olyan, mint a szomszéd, kutyaverő tyúkja! Tudják, amelyik orrba csőrt bennünket a kerítés mellett! Szerintem, ezek is, álruhás boszorkányok!

Szóval, vigyázzanak magukra, ha Budán, a vár környékén sétálnak.
Ma pedig legyen csodás napjuk, élvezzék a szép időt!

Szeretettel:
Rozália

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.